Mizantróp-kritika

A Vasárnapi Hírek április 3-ai számában jelent meg Selmeczi Bea írása a Mizantróp március 31-ei premierjéről.

Nadrágba bújt dilemma

Mi lehetne most aktuálisabb a Tűzraktérben Moliére Mizantrópjánál?

Formanek Csaba rendező nem véletlenül választotta a Menni vagy maradni? alcímet a Radikális Szabadidő Színház új bemutatójának, hiszen mindkét döntés kompromisszumokkal jár, az egyik oldalon a behódolás, a másikon a feladás réme riogat.

Alceste a kerületi önkormányzattal pereskedik egy ingatlan miatt, amit barátnője, Céliméne kapcsolati tőke mozgósításával próbál egyengetni. Éjjelente összegyűlnek nála az úgynevezett barátok, hogy mámorba fojtsák ürességüket. A lány azt sugallja, hogy kizárólag Alceste miatt alakítja így az életét, de valójában élvezi a léha, semmitmondó társaságot. A fiú pedig egyre jobban megcsömörlik a képmutatástól és a hazugságoktól...

A szöveg Petri György és Mészöly Dezső fordításainak egybevetésével készült, a dikciót azonban át-átszövik a rendező és a színészek saját mondatai, amitől az előadás élővé válik.

A pellengérre tűzött társadalom nem megelevenedett rokokó maskarákból áll, minden karakter egy-egy mai típust képvisel. Alceste (Simon Attila) a világmegváltó terveket dédelgető idealista, aki könnyen összeomlik, miután kihúzzák a lába alól a talajt. Céliméne (Köműves Csilla) a társaság üdvöskéjének szerepében tetszelgő particica, aki úgy belevetette magát az éjszakai életbe, hogy személyisége eltorzult, érzései kizárólag az egójából táplálkoznak.

A púpos Philinte (Szemere Zsolt) cinikus művész, aki tökéletesen látja a világot, de elfogadja annak szabályait az érvényesülés kedvéért.

Éliante (Dévai Lili) unalmas kékharisnya, Arsinoé (Bognár Anita) igazi kemény csaj némi biszexuális beütéssel, Oronte (Ilyés Lénárd) alanyi költő, aki - egészen biztosan - saját kiadású verseskötetekkel örvendezteti meg majd az emberiséget.

A legérdekesebb figura Venczel Hajnalka a hippi szolgálólány szerepében: állandó eufóriában éli hétköznapjait, számára minden mulatságos és "peacy". Észre sem veszi, hogy mi folyik körülötte, ő jól érzi magát.

Érdekes összevetni az előadást a Katona József Színház Mizantrópjával, ahol profi színészek korrektül eljátsszák a darabot, de náluk maga a komédia elsikkad, és ezáltal a vergődés, a kalitkába zártság érzése is sokat veszít erejéből. A Tűzraktér színészgárdája időnként téveszt, néha kiesnek a szerepükből és hamisan szólalnak meg, színpadi jelenlétük mégis emberi, mert karaktereik belőlünk születtek, problémáik a mieink.