Zalamerenyétől Zalamerenyéig, avagy Radikális-tábor nem csak radikális(os)oknak

Válik István beszámolója a Don Quijote-táborról

Alkotótáborban vettem részt Zalamerenyén hétfőtől (08.08.) szerdáig (08.17.).
Napló-szerűen fogom leírni személyes élményeimet, az eseményeket, szakmai munkát, és mivel számomra igen fontosak, az emocionális töltetre is rávilágítok. Lesz tehát egy kis szakma is, de főleg az emberi tényezőket szeretném előtérbe helyezni.


Valamikor nyár elején, a Tűzraktérben tartott előadásunk utáni poharazgatás közben született meg a megegyezés Formanek Csabával, a Radikális Szabadidő Színház vezetőjével, hogy részt fogok venni a táborukban. Mivel az egyik 'oszlopos-MOZAIK-os' (Bognár Anita Rozália) már dolgozott a Radikálisban, kézenfekvő volt, hogy ő is megy, és Prezenszki Attila is csatlakozott hozzánk.


Így hármunkkal kibővülve végképp vegyes társaság gyűlt össze: hárman jöttek a celldömölki Soltis Lajos Színháztól, plusz egy fő a holdudvarukból. Volt egy-egy ember, akik egyértelműen kötődnek a Radikálishoz, de az elsődleges játszóhelyük a Trainingspot Társulat, illetve a Trambulin Színház. Végig ott volt velünk egy fotós, akinek ismét nagy köszönet a csodás fotókért, ide is belopom őket. Aztán csatlakozott még hozzánk barátnő, testvér, élettárs, majd a bemutatóra persze barátok, kollégák, és a helyiek.
Menjünk akkor sorban végig a napokon!

Folytatás a Játékos honlapján >>