Radikális 2011 - Évösszegző

Avagy menni ÉS maradni...

2011 társulatunk számára (ismét) a nagy átalakulások éve lett. Tevékenységünket meghatározta a Tűzraktér kiűzetése a Hegedű utcai helyszínről, amivel elvesztettük állandó próba- és játszóhelyünket. Az év első felében a Tűzraktér megmentéséért küzdöttünk, tiltakoztunk a felszámolás ellen - így jött létre első új bemutatónk az évben: Moliére Mizantrópja (menni vagy maradni alcímmel). De erről az élményről szólt az És a hajó megy... című performanszunk is.

Mizantróp (Ilyés Lénárd, Simon Attila) 
fotó: Fekete Attila

A hónapokig tartó bizonytalanságok után eldőlt, hogy ezt a küzdelmet nem nyerhetjük meg. Kiköltöztünk a Hegedű utcából, mert erkölcsileg nem tudtuk elképzelni, hogy az Önkormányzat égisze alatt működő új alkotóház tagjai legyünk. Vállaltuk, hogy máshol keressük meg alkotói tevékenységünk szükséges helyszíneit. Így a közben létrejött Vízraktér mellett nagyszerű partnert találtunk a Bakelitben, és az Egyetemi Könyvtárban.

Oberon világai (Kossuth Lajos azt üzente...)

A társulatból sok korábbi szereplő kilépett, vagy inaktív lett: mire végigküzdöttük a lázadó tavaszt, nyárra a hadsereg rongyosra éhezte magát - nem tudták vállalni a zalamerenyei tábort - ki egzisztenciális, ki egyéb okokból. Az életek és a sorsok előre nem mindig látható táncában kipörgött egy korábbi erős összefogás energiája. A tavalyi nagysikerű Oberon világai csapata nyár elejére széthullott. Másrészt viszont sokan csatlakoztak hozzánk. A Tűzraktéréért folytatott harc, a kiszámíthatatlanság, az egyre rosszabb kulturális közérzet erősen demoralizálta egyetemi színházi mozgalmunkat. (Idén a Színváltások fesztivált sem tudtuk megrendezni) A sok befektetett munka után körülnézhettünk a romokon: nem hogy az egyéni fejlődések és motivációk tűntek el ebben a háborús apokalipszisben, de a megrozzant vár, amit évekig építettünk, már azzal fenyegetett, hogy végleg leomlik, és bennünket is maga alá temet. Ugyanakkor más szereplőket aktivitásra, és addig nem látott áldozatokra késztetett ez a halálközeli helyzet.


Don Quijote lázálmai (Benya Kata, Szabó Emese, Hajba Beatrix, Prezenszki Attila, Szemere Zsolt) 

fotó: Fekete Attila


Don Quijote lázálmai 
(Kása Tímea, Formanek István) 
fotó: Fekete Attila 

Mindennek ellenére (vagy éppen ezért) augusztusban Zalamerenyén soha nem látott létszámban és alkotóerővel voltunk jelen. Nagyon sokat jelentett, hogy két vidéki társulat tagjai is beszálltak a munkafolyamatba, így a gyöngyösi Mozaik Színkörből és a celldömölki Soltis Lajos Színházból. Ki kell még emelnem Csák György színművész jelenlétét társulatunkban, aki mind korosztályi, mind lelki, mind pedig szakmai értelemben nagyot tágított lehetőségeinken, és azóta is együtt dolgozunk.

Szakmailag és emberileg is az eddigi legjobb csapat jött össze tehát, hogy Don Quijote lázálmait megvalósítsa. Kiegészülve most már állandó fotósunkkal, Fekete Attilával, akinek folyamatos jelenléte és munkája elképesztő inspirációt ad mindnyájunknak.

A Don Quijote lázálmai a merenyei munkabemutató után októberre készült el, és a Bakelit gyárszínházi helyszínein valósult meg 22 szereplővel. Ehhez még egy nagy találkozásra volt szükség: a Senkicsodák zenekarban hasonló kísérletezési ösztönt és nyitottságot ismertünk meg, így az előadás az ő zenei kíséretükkel vált teljessé, s jött létre az ezidáig legkomplexebb és legnagyobb szabású Radikális-előadás.

Az évet két, egymástól független ELTÉ-s felkérés teljesítése zárta.
Az ELTE Alumni (Öregdiákok) szervezete számára október 16-án (pontosan 2 hetes próbafolyamattal) mutattuk be következő Szentivánéji álom-adaptációnkat (végleges címe: Oberon hetedik világa) az egyetem Szerb utcai épületében, az egykori Egyetemi Színpad helyszínén. A 13 szereplős új Oberon teljesen új szempontból közelíti meg a szerelem vágy- és rémálmainak 2009 óta vitt sorozatát.


Oberon hetedik világa (Matisz Flóra, Formanek Csaba) 
fotó: Fekete Attila

Novemberben pedig az Egyetemi Könyvtár felkérésére hoztuk létre Prospero könyvtára című legújabb bemutatónkat, mely Shakespeare Vihar című színművének előtörténetét dolgozza fel. A könyvtárral való együttműködés egy váratlan fordulatot hozott: 2012 januárjától az épület egyik használaton kívüli helyiségébe költözhet a Radikális csapata, és az átmeneti, kalandos 2011-es év után ismét kiszámíthatóan, repertoárszerűen működhetünk.


Prospero könyvtára (Mezei Réka, Csák György) 

fotó: Fekete Attila 


Ebben az évben tehát eddig sose látott mértékben készítettünk új bemutatókat - szinte egymást érték a premierek elképesztően kevés próbaidővel: 4 új, egymástól gyökeresen különböző előadásunkra mind büszkék lehetünk. Közben performanszok és irodalmi estek színesítették a palettát: kölcsönösen izgalmas együttműködések jöttek létre az Irodalmi Jelen stábjával, és néhány formabontó színházi kísérlet a Vízraktérben.

10 éves az Irodalmi Jelen (Szemere Zsolt, Pokorny Szilárd) 
fotó: Fekete Attila

Új tagjaink nagyon erős zenei és énekes képességekkel gazdagították csapatunkat, és nagy öröm számunkra Cserje Zsuzsa jelenléte is: dramaturgiai tanácsaival rengeteget segítette előadásaink tisztábbá tételét.

Ugyanakkor az állandó próbahely hiánya miatt nem tudtunk folyamatos színészi tréningeket végezni, aminek következménye, hogy a színészi alakítások stílusa, esztétikája - minden ihletettség és sok tehetség ellenére is - egy-egy előadásban is túlságosan is sokféle és olykor széttartó, vagy esetleges. A tréningekre azért is szükség van, mert az alkotói szándék elmélyítése, a színpadi jelenlétben megvalósuló egyéni közlés, és az együttes összehangolása másképp nem képzelhető el.

Anyagi tekintetben továbbra is "szerelemből dolgozunk". Az év során voltak sikeres pályázataink, így kiadásaink jelentős részét fedezni tudtuk, és néha még pici honoráriumra is telt. A szereplők azonban továbbra is csak a jegybevételre számíthatnak igazán, ami ekkora létszámú produkciók esetén zsebpénznek is szinte elenyésző. Emiatt keseregni nincs okunk. Hiszen tisztában vagyunk vele, hogyan alakul ma a kultúra helyzete Magyarországon. És amíg a kultúrafinanszírozás (akár állami, akár magán szinten) ilyen esetleges, véletlenszerű és kiszámíthatatlan, addig nem is nagyon van kinek bizonygatni, hogy látszólag marginális színházi közösségek, mint a miénk is például, hogyan képesek megváltoztatni szélesebb társadalmi körök életét is.


És a hajó megy 
(Kása Tímea, Laki Móni, Lukács András, Csák György, Szabó Emese, 
Fekete Zsolt, Bordi Gábor, Dévai Lili, Rátky László) 
fotó: Fekete Attila

Közönségünkre panasz nem lehet. Az előadások lényegében teltházak előtt zajlottak (előadásoktól függően 20-70 ember), továbbra is vannak visszajáró érdeklődők, és vannak új nézőink is. Igaz, meghatározó részük még mindig saját környezetünkből kerül ki. De talán ez rendjén is van, mert ha máshonnan kerülne ki, az is saját környezetünkké válna, illetve válik is.

Ez a típusú (majdnem szoba-) színház, közvetlensége okán nem közönséget szervez, hanem közösséget épít. Az egymásra figyelő emberek közösségét.



Étellift (Formanek Csaba) 

fotó: Meszler Csaba

STATISZTIKA:

Előadások korábbról:
  • Oberon világai 11 
  • Étellift 4 

Idei új bemutatók:

  • Mizantróp 5 
  • Don Quijote lázálmai 3 
  • Oberon hetedik világa 1 
  • Prospero könyvtára 2 

Irodalmi műsorok:

  • A nagy eretnek - könyvbemutató 1 
  • 10 éves az Irodalmi Jelen 1 

Performanszok:

  • És a hajó megy 1 
  • Utazás az agyvizem körül 5 
  • Megtisztulás 1 
  • Vízi Hamlet 3 
ÖSSZESEN:
38 fellépés

Helyszínek:

  • Tűzraktér 
  • Vízraktér 
  • Bakelit 
  • ELTE Rektori Hivatal 
  • ELTE Egyetemi Könyvtár 
  • Gödör Klub (Performansz Fesztivál) 
  • Zsivágó Kávéház 
  • Fészek Klub 
  • Zalamerenye (Radikális Tábor) 
  • Cegléd (Szakkollégiumi tábor) 
  • Gyöngyös (I. Szobaszínházi Fesztivál) 

2011-ben velünk dolgoztak:
Ádám Rita, Bazsó Adrienn, Benya Katalin, Boda Tibor, Bognár Anita, Bordi Gábor, Csák György, Cserje Zsuzsa, Csetverikov Iván, Dévai Lili, Donkó Zsolt, Enyedi Ágnes, Farkas Judit, Fekete Attila, Fekete Zsolt, Formanek Csaba, Formanek István, Haik Viktória, Hajagos Mihály, Hajba Beatrix, Hakstol Sára, Ilyés Lénárd, Kása Tímea, Kazári András, Kiss Dóra, Köműves Csilla, Laki Mónika, Lukács András, Matisz Flóra, Mezei Réka, Moldván Levente, Pál Zsolt, Pintér Ákos, Pokorny Szilárd, Prezenszki Attila, Rákos Blanka, Rátky László, Sarbó Kata, Simon Attila, Solténszky Tibor, Sütő András, Stankovics Gábor, Szabó Emese, Szemere Zsolt, Ternák Adrienn, Tóth Réka Ágnes, Válik István, Varga Zsófia, Várnay Zsuzsi, Venczel Hajnalka, valamint Dávidka (51 fő)



Fotóalbumok 2011:

Mizantróp

A Radikális Bázis rendezése


A nagy eretnek - könyvbemutató


És a hajó megy


Zalamerenyei tábor


Utazás az agyvizem körül


Don Quijote lázálmai


10 éves az Irodalmi Jelen


Oberon hetedik világa


Vízi Hamlet


Prospero könyvtára


Étellift

Tervek 2012-re

Továbbjátszás:

  • Moliére: Mizantróp
  • Harold Pinter: Étellift
  • Don Quijote lázálmai
  • Oberon hetedik világa
  • Prospero könyvtára



Szervezés:

  • Színváltások 7. - Egyetemi Színpadok Szemléje
  • színésztréningek, színházi workshopok



Lehetséges új bemutatók:

  • Weiner Sennyey Tibor: Szapphó
  • Mester és Margarita
  • Büchner: Woyzeck
  • Shakespeare: Vihar
  • Prospero hazatér, avagy Vihar után

Mindenkit szeretettel várunk 2012-ben is!

Formanek Csaba
művészeti vezető
Radikális Szabadidő Színház

A kivonuló lelket szabadsága kötözi meg

A Gépnarancs kritikája a Prospero könyvtára című előadásunkról

A Radikális Szabadidő Színház múlt heti bemutatója a különleges helyszínválasztással és a kiváló karakterábrázolásokkal méltó tartalommal töltötte meg az Egyetemi Könyvtár tudástól porosodó terét.


fotó: Görög László
A társulat legújabb darabja egyfajta Shakespeare-adaptáció, abból is a nehezebb fajta: előzmény. A Vihar előtörténetét megalkotni csak látszólag egyszerű. A lélektusák, a szabadság és kötöttség közt ficánkoló lélek belső és külső harcait különösen összetetté teszi az a tény, hogy a világból (szimbolikusan) kivonuló Prospero (Csák György) maga Milánó ura.

Shakespeare, Marcus Aurelius, Vörösmarty Mihály és Katona József műveinek értő fölhasználásával olyan előadás született, amely a színészi átéltségből következően rendkívül expresszív, emellett az eredeti Vihar kapcsán is arcul ütő összefüggéseket fed föl az emberi lélekkel kapcsolatban.

A cikk folytatása a Gépnarancson >>