Radikális Szabadidő Színház

Radikális 2011 - Évösszegző

2011-12-28T12:28:00.000-08:00

Avagy menni ÉS maradni...

2011 társulatunk számára (ismét) a nagy átalakulások éve lett. Tevékenységünket meghatározta a Tűzraktér kiűzetése a Hegedű utcai helyszínről, amivel elvesztettük állandó próba- és játszóhelyünket. Az év első felében a Tűzraktér megmentéséért küzdöttünk, tiltakoztunk a felszámolás ellen - így jött létre első új bemutatónk az évben: Moliére Mizantrópja (menni vagy maradni alcímmel). De erről az élményről szólt az És a hajó megy... című performanszunk is.

Mizantróp (Ilyés Lénárd, Simon Attila)

fotó: Fekete Attila

A hónapokig tartó bizonytalanságok után eldőlt, hogy ezt a küzdelmet nem nyerhetjük meg. Kiköltöztünk a Hegedű utcából, mert erkölcsileg nem tudtuk elképzelni, hogy az Önkormányzat égisze alatt működő új alkotóház tagjai legyünk. Vállaltuk, hogy máshol keressük meg alkotói tevékenységünk szükséges helyszíneit. Így a közben létrejött Vízraktér mellett nagyszerű partnert találtunk a Bakelitben, és az Egyetemi Könyvtárban.

Oberon világai (Kossuth Lajos azt üzente...)

A társulatból sok korábbi szereplő kilépett, vagy inaktív lett: mire végigküzdöttük a lázadó tavaszt, nyárra a hadsereg rongyosra éhezte magát - nem tudták vállalni a zalamerenyei tábort - ki egzisztenciális, ki egyéb okokból. Az életek és a sorsok előre nem mindig látható táncában kipörgött egy korábbi erős összefogás energiája. A tavalyi nagysikerű Oberon világai csapata nyár elejére széthullott. Másrészt viszont sokan csatlakoztak hozzánk. A Tűzraktéréért folytatott harc, a kiszámíthatatlanság, az egyre rosszabb kulturális közérzet erősen demoralizálta egyetemi színházi mozgalmunkat. (Idén a Színváltások fesztivált sem tudtuk megrendezni) A sok befektetett munka után körülnézhettünk a romokon: nem hogy az egyéni fejlődések és motivációk tűntek el ebben a háborús apokalipszisben, de a megrozzant vár, amit évekig építettünk, már azzal fenyegetett, hogy végleg leomlik, és bennünket is maga alá temet. Ugyanakkor más szereplőket aktivitásra, és addig nem látott áldozatokra késztetett ez a halálközeli helyzet.

Don Quijote lázálmai (Benya Kata, Szabó Emese, Hajba Beatrix, Prezenszki Attila, Szemere Zsolt)

fotó: Fekete Attila

Don Quijote lázálmai
(Kása Tímea, Formanek István)
fotó: Fekete Attila

Mindennek ellenére (vagy éppen ezért) augusztusban Zalamerenyén soha nem látott létszámban és alkotóerővel voltunk jelen. Nagyon sokat jelentett, hogy két vidéki társulat tagjai is beszálltak a munkafolyamatba, így a gyöngyösi Mozaik Színkörből és a celldömölki Soltis Lajos Színházból. Ki kell még emelnem Csák György színművész jelenlétét társulatunkban, aki mind korosztályi, mind lelki, mind pedig szakmai értelemben nagyot tágított lehetőségeinken, és azóta is együtt dolgozunk.

Szakmailag és emberileg is az eddigi legjobb csapat jött össze tehát, hogy Don Quijote lázálmait megvalósítsa. Kiegészülve most már állandó fotósunkkal, Fekete Attilával, akinek folyamatos jelenléte és munkája elképesztő inspirációt ad mindnyájunknak.

A Don Quijote lázálmai a merenyei munkabemutató után októberre készült el, és a Bakelit gyárszínházi helyszínein valósult meg 22 szereplővel. Ehhez még egy nagy találkozásra volt szükség: a Senkicsodák zenekarban hasonló kísérletezési ösztönt és nyitottságot ismertünk meg, így az előadás az ő zenei kíséretükkel vált teljessé, s jött létre az ezidáig legkomplexebb és legnagyobb szabású Radikális-előadás.

Az évet két, egymástól független ELTÉ-s felkérés teljesítése zárta.

Az ELTE Alumni (Öregdiákok) szervezete számára október 16-án (pontosan 2 hetes próbafolyamattal) mutattuk be következő Szentivánéji álom-adaptációnkat (végleges címe: Oberon hetedik világa) az egyetem Szerb utcai épületében, az egykori Egyetemi Színpad helyszínén. A 13 szereplős új Oberon teljesen új szempontból közelíti meg a szerelem vágy- és rémálmainak 2009 óta vitt sorozatát.

Oberon hetedik világa (Matisz Flóra, Formanek Csaba)

fotó: Fekete Attila

Novemberben pedig az Egyetemi Könyvtár felkérésére hoztuk létre Prospero könyvtára című legújabb bemutatónkat, mely Shakespeare Vihar című színművének előtörténetét dolgozza fel. A könyvtárral való együttműködés egy váratlan fordulatot hozott: 2012 januárjától az épület egyik használaton kívüli helyiségébe költözhet a Radikális csapata, és az átmeneti, kalandos 2011-es év után ismét kiszámíthatóan, repertoárszerűen működhetünk.

Prospero könyvtára (Mezei Réka, Csák György)

fotó: Fekete Attila

Ebben az évben tehát eddig sose látott mértékben készítettünk új bemutatókat - szinte egymást érték a premierek elképesztően kevés próbaidővel: 4 új, egymástól gyökeresen különböző előadásunkra mind büszkék lehetünk. Közben performanszok és irodalmi estek színesítették a palettát: kölcsönösen izgalmas együttműködések jöttek létre az Irodalmi Jelen stábjával, és néhány formabontó színházi kísérlet a Vízraktérben.

10 éves az Irodalmi Jelen (Szemere Zsolt, Pokorny Szilárd)

fotó: Fekete Attila

Új tagjaink nagyon erős zenei és énekes képességekkel gazdagították csapatunkat, és nagy öröm számunkra Cserje Zsuzsa jelenléte is: dramaturgiai tanácsaival rengeteget segítette előadásaink tisztábbá tételét.

Ugyanakkor az állandó próbahely hiánya miatt nem tudtunk folyamatos színészi tréningeket végezni, aminek következménye, hogy a színészi alakítások stílusa, esztétikája - minden ihletettség és sok tehetség ellenére is - egy-egy előadásban is túlságosan is sokféle és olykor széttartó, vagy esetleges. A tréningekre azért is szükség van, mert az alkotói szándék elmélyítése, a színpadi jelenlétben megvalósuló egyéni közlés, és az együttes összehangolása másképp nem képzelhető el.

Anyagi tekintetben továbbra is "szerelemből dolgozunk". Az év során voltak sikeres pályázataink, így kiadásaink jelentős részét fedezni tudtuk, és néha még pici honoráriumra is telt. A szereplők azonban továbbra is csak a jegybevételre számíthatnak igazán, ami ekkora létszámú produkciók esetén zsebpénznek is szinte elenyésző. Emiatt keseregni nincs okunk. Hiszen tisztában vagyunk vele, hogyan alakul ma a kultúra helyzete Magyarországon. És amíg a kultúrafinanszírozás (akár állami, akár magán szinten) ilyen esetleges, véletlenszerű és kiszámíthatatlan, addig nem is nagyon van kinek bizonygatni, hogy látszólag marginális színházi közösségek, mint a miénk is például, hogyan képesek megváltoztatni szélesebb társadalmi körök életét is.

És a hajó megy

(Kása Tímea, Laki Móni, Lukács András, Csák György, Szabó Emese,

Fekete Zsolt, Bordi Gábor, Dévai Lili, Rátky László)

fotó: Fekete Attila

Közönségünkre panasz nem lehet. Az előadások lényegében teltházak előtt zajlottak (előadásoktól függően 20-70 ember), továbbra is vannak visszajáró érdeklődők, és vannak új nézőink is. Igaz, meghatározó részük még mindig saját környezetünkből kerül ki. De talán ez rendjén is van, mert ha máshonnan kerülne ki, az is saját környezetünkké válna, illetve válik is.

Ez a típusú (majdnem szoba-) színház, közvetlensége okán nem közönséget szervez, hanem közösséget épít. Az egymásra figyelő emberek közösségét.

Étellift (Formanek Csaba)

fotó: Meszler Csaba

STATISZTIKA:

Előadások korábbról:

Oberon világai 11
Étellift 4

Idei új bemutatók:

Mizantróp 5
Don Quijote lázálmai 3
Oberon hetedik világa 1
Prospero könyvtára 2

Irodalmi műsorok:

A nagy eretnek - könyvbemutató 1
10 éves az Irodalmi Jelen 1

Performanszok:

És a hajó megy 1
Utazás az agyvizem körül 5
Megtisztulás 1
Vízi Hamlet 3

ÖSSZESEN:
38 fellépés

Helyszínek:

Tűzraktér
Vízraktér
Bakelit
ELTE Rektori Hivatal
ELTE Egyetemi Könyvtár
Gödör Klub (Performansz Fesztivál)
Zsivágó Kávéház
Fészek Klub
Zalamerenye (Radikális Tábor)
Cegléd (Szakkollégiumi tábor)
Gyöngyös (I. Szobaszínházi Fesztivál)

2011-ben velünk dolgoztak:
Ádám Rita, Bazsó Adrienn, Benya Katalin, Boda Tibor, Bognár Anita, Bordi Gábor, Csák György, Cserje Zsuzsa, Csetverikov Iván, Dévai Lili, Donkó Zsolt, Enyedi Ágnes, Farkas Judit, Fekete Attila, Fekete Zsolt, Formanek Csaba, Formanek István, Haik Viktória, Hajagos Mihály, Hajba Beatrix, Hakstol Sára, Ilyés Lénárd, Kása Tímea, Kazári András, Kiss Dóra, Köműves Csilla, Laki Mónika, Lukács András, Matisz Flóra, Mezei Réka, Moldván Levente, Pál Zsolt, Pintér Ákos, Pokorny Szilárd, Prezenszki Attila, Rákos Blanka, Rátky László, Sarbó Kata, Simon Attila, Solténszky Tibor, Sütő András, Stankovics Gábor, Szabó Emese, Szemere Zsolt, Ternák Adrienn, Tóth Réka Ágnes, Válik István, Varga Zsófia, Várnay Zsuzsi, Venczel Hajnalka, valamint Dávidka (51 fő)

Fotóalbumok 2011:

Mizantróp

Próbaképek (március) - Fekete Attila képei
Próbaképek (április) - Fekete Attila képei
Előadás (ápr. 29.) - Fekete Attila képei
Előadás (ápr. 30.) - Fekete Attila képei
A Belgák Fesztiválján - Kővágó Nagy Imre képei

A Radikális Bázis rendezése

Szabó Béla képei

A nagy eretnek - könyvbemutató

A Zsivágó Kávéházban

És a hajó megy

Próbaképek a Tűzraktérben - Fekete Attila képei
Próbaképek a Tűzraktérben - Bazsó Adrienn képei
Performansz a Gödörben - Fekete Attila képei

Zalamerenyei tábor

Don Quijote- jelenetfotók - Fekete Attila képei
Színésztréningek - Fekete Attila képei
Életképek és portrék - Fekete Attila képei
Falunap - Rákos Blanka képei

Utazás az agyvizem körül

Próbaképek - Fekete Attila képei
A Vízraktér-megnyitón - Fekete Attila képei

Don Quijote lázálmai

Próbaképek (Budapest) - Fekete Attila képei
Főpróba - Fekete Attila képei
Premierképek - Fekete Attila képei
Premierképek - Kővágó Nagy Imre képei

10 éves az Irodalmi Jelen

Irodalmi műsor a Fészek Klubban - Fekete Attila képei

Oberon hetedik világa

Próbafolyamat - Fekete Attila képei
Főpróba - Fekete Attila képei
Előadás - Fekete Attila képei
Előadás - Gépnarancs fotók

Vízi Hamlet

1. rész - Ros és Guil a bordélyban - Fekete Attila képei
2. rész - Hogyan rendez Hamlet? - Fekete Attila képei
3. rész - Let's visit Hamlet! - Fekete Attila képei

Prospero könyvtára

Próba a Vízraktérben - Fekete Attila képei
Próba a Könyvtárban - Fekete Attila képei
Próbaképek megint - Fekete Attila képei
És újra próbaképek - Fekete Attila képei
Főpróba - Fekete Attila képei
Zártkörű bemutató - Fekete Attila képei
Nyilvános premier készülődés - Fekete Attila képei
Nyilvános bemutató - Görög László képei

Étellift

Gyöngyösön - Meszler Csaba képei
Gyöngyösön - Fekete Attila képei

Tervek 2012-re

Továbbjátszás:

Moliére: Mizantróp
Harold Pinter: Étellift
Don Quijote lázálmai
Oberon hetedik világa
Prospero könyvtára

Szervezés:

Színváltások 7. - Egyetemi Színpadok Szemléje
színésztréningek, színházi workshopok

Lehetséges új bemutatók:

Weiner Sennyey Tibor: Szapphó
Mester és Margarita
Büchner: Woyzeck
Shakespeare: Vihar
Prospero hazatér, avagy Vihar után

Mindenkit szeretettel várunk 2012-ben is!

Formanek Csaba
művészeti vezető
Radikális Szabadidő Színház

A kivonuló lelket szabadsága kötözi meg

2011-12-28T10:57:00.000-08:00

A Gépnarancs kritikája a Prospero könyvtára című előadásunkról

A Radikális Szabadidő Színház múlt heti bemutatója a különleges helyszínválasztással és a kiváló karakterábrázolásokkal méltó tartalommal töltötte meg az Egyetemi Könyvtár tudástól porosodó terét.

fotó: Görög László

A társulat legújabb darabja egyfajta Shakespeare-adaptáció, abból is a nehezebb fajta: előzmény. A Vihar előtörténetét megalkotni csak látszólag egyszerű. A lélektusák, a szabadság és kötöttség közt ficánkoló lélek belső és külső harcait különösen összetetté teszi az a tény, hogy a világból (szimbolikusan) kivonuló Prospero (Csák György) maga Milánó ura.

Shakespeare, Marcus Aurelius, Vörösmarty Mihály és Katona József műveinek értő fölhasználásával olyan előadás született, amely a színészi átéltségből következően rendkívül expresszív, emellett az eredeti Vihar kapcsán is arcul ütő összefüggéseket fed föl az emberi lélekkel kapcsolatban.

A cikk folytatása a Gépnarancson >>

Nyilvános bemutató!

2011-12-02T03:30:00.001-08:00

Prospero könyvtára - képek a zártkörű bemutatóról

2011-11-12T07:36:00.001-08:00

Prospero könyvtára

2011-10-27T11:13:00.000-07:00

bemutató: 2011. november 10. 14h
A ELTE Egyetemi Könyvtár 450 éves jubileumi műsora keretében, a díszteremben

Az előadás Shakespeare Viharcímű darabjának előtörténetét dolgozza fel 42 percben.

Prospero, Milánó ura napjait atudománynak és titkos tanoknak szenteli, és ideje nagy részétkönyvtárában tölti. A hatalom gyakorlását éppúgyelhanyagolja, mint családi életét. Mindezt kihasználva a törtetőfőurak cselt szőnek, és letaszítják trónjáról.

Szereplők:

Prospero, Milánó ura --- Csák György

Antonio, öccse --- Válik István

Alonso, Nápoly királya --- Szemere Zsolt

Sebastian, fivére --- Bordi Gábor

Gonzalo, jóravaló öreg tanácsos --- Solténszky Tibor

Filoména, Prospero felesége --- Mezei Réka

Arianna, Prospero idősebb lánya --- Hakstol Sára

Vittorio, Prospero fia --- Simon Attila

Miranda, Prospero kisebb lánya, csecsemő (pólyában)

Szellemek-színjátszók --- Kása Tímea, Bognár Anita, Farkas Judit, Varga Zsófia, Sarbó Kata, Matisz Flóra

Könyvtáros --- Pokorny Szilárd

Udvaroncok --- Pintér Ákos, Rátky László

Zene: Matisz Flóra

Író: Formanek Csaba

(William Shakespeare, Marcus Aurelius, Vörösmarty Mihály és Katona József műveinek felhasználásával)

Írótárs: Csák György
Dramaturg: Cserje Zsuzsa

Rendező: Formanek Csaba

Belépés csak meghívóval!

A további előadásokról hamarosan!

Kossuth-dal az Oberonból

2011-10-19T10:27:00.001-07:00

Új Oberon-bemutató

2011-10-17T17:49:00.000-07:00

Október 16-án az ELTE Alumni Szervezet számára a Szerb utcában rendezett előadás fotói (készítette: Fekete Attila)

Rémálom a Szerb utcában

2011-10-17T12:26:00.000-07:00

Fotók: Takács Gergely

Az október 16-dikai Új Oberon-előadásunk kritikája a Gépnarancson:

RÉMÁLOM A SZERB UTCÁBAN

Vajon Oberon álmodik minket, vagy mi álmodjuk Oberont?

Fontos az önazonosság, az összeszedettség, mert csak ezek birtokában vagyunk képesek irányítani önmagunkat és azt a roppant apró szeletkét, amit létünkből kezünkbe adott a sors. Egy álomnál azonban más a helyzet. Szerencsés az, aki álmait is kontrollálni képes. Ellenkező esetben ugyanis egyszerre belecsöppen a káoszba, saját bőrén érzi egy olyan fölső erő irányítását, mely alól szabadulna, de képtelen.

Ilyen helyzetbe kerül Attila, az Oberon világai című darab főhőse (arról, hogy valóban főhős-e később lesz szó), s egy éjszaka alatt váltja egymást a színen őrület, a józanság illúziója és maga a színház.

Folytatás itt >>

Don Quijote lázálmai - képek a premierről

2011-10-11T17:04:00.000-07:00

Az október 2-dikai premier sikeresen lezajlott a Bakelitben.

Legközelebb jövő tavasszal játsszuk az előadást, melyre mindenkit szeretettel várunk!

Figyeld a honlapot és a híreket.

Radikális-Mozaik-Soltis: Don Quijote lázálmai PREMIER!

2011-09-23T08:08:00.000-07:00

A Radikális Szabadidő Színház,
a Mozaik Színkör és
a Soltis Lajos Színház koprodukciója

Sétálós színházi játék a Bakelitben és környékén, 3 órában, 1 szünettel
- KRIMI, HORROR, KOMÉDIA -

2011. október 2. vasárnap 18 óra PREMIER
Nyilvános főpróba: okt. 2. vas, 13 óra

FIGYELEM! max. 40 néző
jegyfoglalás ERŐSEN AJÁNLOTT!!!!
radikalis.szinhaz@gmail.com
(az előadás legközelebb tavasszal lesz megtekinthető)

Attila mentálisan beteg fiatalember, aki Don Quijoté-nak képzeli magát. A környezete nehezen viseli kényszeres rohamait, emiatt nagybátyja ideiglenesen egy üzlettársának a felügyeletére bízza. Attila hamarosan egy bűnügy kellős közepén találja magát, ahol a rémálmaiban megjelenő alakok valóságossá válnak.

SZEREPLŐK, ALKOTÓK:

Zsolt, kocsmáros - Szemere Zsolt
Kata, a felesége - Benya Kata
Attila, unokaöcs (Don Quijote) - Simon Attila
Gyuri, vállalkozó - Csák György

Prezi, Zsolt barátja - Prezenszki Attila
Bea, a felesége - Hajba Beatrix

Anita, Bea nővére - Bognár Anita
Ákos, Anita pasija - Pintér Ákos

Zsófi, kurva - Varga Zsófia
Dödi, srác - Kazári András
Pzs, gengszter - Pál Zsolt
Adri, a lánya - Ternák Adrienn

Zsolti bácsi, maffiafőnök - Donkó Zsolt

Pisti, bolond - Formanek István
Laci, bolond - Rátky László
Cseta, bolond - Csetverikov Iván

Ivi, ápoló - Válik István
Blanka, stoppos - Rákos Blanka

Timi, anya - Kása Tímea
Mesi, nővér - Szabó Emese

Zenészek:
Ádám Rita, Matisz Flóra

Fotós:
Fekete Attila

Rendező:
Formanek Csaba

Támogatók:
NEFMI, NKA
Tűzraktér/Vízraktér
Zalamerenye Önkormányzata
Bakelit

Jegyárak:
Teljes: 2.000,-
Diák: 1.200,-
Szakmai: 1.000,-

(A főpróbára egységesen 1.000Ft a belépő)

Zalamerenyétől Zalamerenyéig, avagy Radikális-tábor nem csak radikális(os)oknak

2011-08-21T08:46:00.000-07:00

Válik István beszámolója a Don Quijote-táborról

Alkotótáborban vettem részt Zalamerenyén hétfőtől (08.08.) szerdáig (08.17.).
Napló-szerűen fogom leírni személyes élményeimet, az eseményeket, szakmai munkát, és mivel számomra igen fontosak, az emocionális töltetre is rávilágítok. Lesz tehát egy kis szakma is, de főleg az emberi tényezőket szeretném előtérbe helyezni.

Valamikor nyár elején, a Tűzraktérben tartott előadásunk utáni poharazgatás közben született meg a megegyezés Formanek Csabával, a Radikális Szabadidő Színház vezetőjével, hogy részt fogok venni a táborukban. Mivel az egyik 'oszlopos-MOZAIK-os' (Bognár Anita Rozália) már dolgozott a Radikálisban, kézenfekvő volt, hogy ő is megy, és Prezenszki Attila is csatlakozott hozzánk.

Így hármunkkal kibővülve végképp vegyes társaság gyűlt össze: hárman jöttek a celldömölki Soltis Lajos Színháztól, plusz egy fő a holdudvarukból. Volt egy-egy ember, akik egyértelműen kötődnek a Radikálishoz, de az elsődleges játszóhelyük a Trainingspot Társulat, illetve a Trambulin Színház. Végig ott volt velünk egy fotós, akinek ismét nagy köszönet a csodás fotókért, ide is belopom őket. Aztán csatlakozott még hozzánk barátnő, testvér, élettárs, majd a bemutatóra persze barátok, kollégák, és a helyiek.
Menjünk akkor sorban végig a napokon!

Folytatás a Játékos honlapján >>

Ismét jön Zalamerenye!

2011-07-10T17:39:00.000-07:00

Augusztus 8. és 17. között, immár negyedik alkalommal, ismét Radikális Tábor Zalamerenyén!

Témánk:

Fekete Attila képe

Don Quijote lázálmai
(anyaggyűjtés, játék és meditáció egy születendő előadáshoz)

Cervantes regényét, főhősét, figuráit egyféle asszociációs bázisként fogjuk használni, keressük a donquijote-ség mibenlétét, hasonlatokat hozunk létre, történeteket kreálunk, amelyekben valamilyen értelemben megjelennek Don Quijote lehetséges reinkarnációi. Küzdelem önmagunkban, önmagunkért, eszményekért, ideákért, a valóság legigazabb arcáért. Küzdelem, amely eleve bukásra van ítélve. Szélmalomharc. Mi hajtja mégis az embert, hogy részt vegyen ebben a harcban? Hogyan építünk eközben identitásokat, hogy építünk rögeszméket, hogyan leszünk mégis rögeszméink által hősök, kinek a szemében lehetünk hősök (lehetünk-e egyáltalán hősök), hogyan omlik össze hősiességünk, önkultuszunk, kinek vagyunk valójában fontosak. Hogyan viseljük, ha a világunk összeomlik, képesek vagyunk-e igazi énünket megtalálni, van-e egyáltalán igazi énünk, hogyan porlad szét minden az idő múlásában, a történelem kerekében, az emlékezet réseiben, és mi marad utánunk. Milyen létezésre vágyunk, és milyet tudunk beteljesíteni.

Nyilvános munkabemutató:
Zalamerenye, 2011. augusztus 16., 18 óra

A Mizantróp a Belgák Fesztiválján

2011-07-10T17:13:00.000-07:00

"Ott van például a Radikális Szabadidő Színház ambiciózus vállalkozása, a Molière-t átíró Mizantróp, avagy menni vagy maradni… című előadás. Formanek Csaba rendezése a bezárásra ítélt Tűzraktér körüli rendezetlen helyzetre kívánt rárímelni, ehelyett azonban csapata tagjai lelkesen, ám korántsem egységes színvonalon „pusztán” eljátszották az embergyűlölő históriáját. A meghökkentő dramaturgiai beavatkozások (mint például az Arsinoé és Célimène közé fikcionált erotikus szál, vagy az elkeveredett levelek körüli bizonytalanság feloldása) mintha kiigazítanák az eredeti művet, ám ezeknél erősebb élmény marad a játszók teremtette világ hibái ellenére is következetes és rokonszenves felépítése."

Jászay Tamás írása a fesztiválról a Revizor Online-on
http://www.revizoronline.com/hu/cikk/3429/belgak-szinjatszo-fesztivalja-2011-bakelit-multi-art-center

"Mizantrópokról mindent vagy semmit, a Radikális Szabadidő Színház a mindent választotta: az egész drámát bemutatva beszél a költözés, a menni vagy maradni problematikájáról, dilemmájáról. A Tűzraktér télen kialakuló helyzete kapcsán született meg az előadás, a korrupt és álarcot viselő társadalmi rendnek fityiszt mutatva, vagy inkább fügét, de túl nagyot akar az előadás mondani mindezzel, a dramaturgiai változásokkal és változtatásokkal együtt nem áll össze a végén a kép. Pedig karakteres figurákat hoz az előadás, a buli-démonná avanzsált Celiméne-t, akit Kőműves Csilla játszott vagy a magát szolidan visszatartó, lírikusan enyelgő majd a visszájára forduló Oronte-ot (Formanek Csaba), de a két felvonásnyi idő alatt elnyúlik a dráma, mint egy szétmálló pamutfonál. Váltakozó ritmussal szaggat a történet és építi fel Celiméne kanapéja körül a világot: sörös üvegekből, lerúgott magas sarkúkból, összekevert levelekből és cigaretta füstből. Bakelit lemezek szólnak a Bakelitban, forog Cseh Tamás és a Da-da-da, széles sávú skálán mozognak az előadás színei és fonákjai, s a menni vagy maradni, az elfogadni vagy tiltakozni problémája valójában. Minden mismásolt panamázást, konyakkal megvásárolt határozatot és álarcként fent tartott szerelmet, amely csak kompromisszum lehet, mint Éliante esetében…

A kérdések a levegőben maradnak, Alceste elmegy, de velünk, mi lesz? A Tűzraktérnek vajon hol lesz majd lakóhelye, ha nem maradhatunk? Vagy a belgáknak? Ezeket a kérdéseket teszi fel a fesztivál is, akinek nincs helye máshol játszani, akiket máshová nem hívnak meg, akikre máshol nem kíváncsiak, s ők csak játszanak, azok hová?"

Tóth Réka Ágnes írása a Szín-Játékoson
http://www.szin-jatekos.hu/jatekos/fesztivalok/bakeliten-forgo-eloadasok.-toth-reka-agnes-a-belgak-eloadasairol.html

A tavalyi évadnyitón...

2011-07-10T17:03:00.000-07:00

Közösségi pozitív - új Oberon-kritika

2011-07-10T16:49:00.000-07:00

A Szentivánéji álomra ugyan nyomokban emlékeztet a Tűzraktér hátsó szegmensében, a rácsokkal és hatalmas ponyvákkal rejtett kis stúdiószínpadon játszódó Oberon világai, de van valami, amit sokkal erősebben és élethűbben elevenít fel a Radikális Szabadidő Színház előadása: minket. És ehhez most nem kell semmiféle direkt tükröt tartó mögöttest társítani. Sokkal inkább egy különleges közösségi élményt ad az a fajta abszolút pozitív téboly, ami a színpadon zajlik.

A cikk folytatása:
http://7ora7.hu/programok/oberon-vilagai/nezopont

Eretnek könyvbemutató a Könyvhéten

2011-07-10T16:39:00.000-07:00

Weiner Sennyey Tibor sem sejtette, hogy miként mutatják be A nagy eretnek című új kötetét a Zsivágó Kávéházban. A Radikális Szabadidő Színházra bízta, lesz, ami lesz. Sőt, e bemutatón szerzőként meg sem kellett szólalnia. Beszéltek helyette a hősei. Egyszerre és mégis összetéveszthetetlenül egyéni hangon.

A cikk folytatása az Irodalmi Jelenben:
http://www.irodalmijelen.hu/node/10262/

Mizantróp-kritika

2011-04-04T10:58:00.000-07:00

A Vasárnapi Hírek április 3-ai számában jelent meg Selmeczi Bea írása a Mizantróp március 31-ei premierjéről.

Nadrágba bújt dilemma

Mi lehetne most aktuálisabb a Tűzraktérben Moliére Mizantrópjánál?

Formanek Csaba rendező nem véletlenül választotta a Menni vagy maradni? alcímet a Radikális Szabadidő Színház új bemutatójának, hiszen mindkét döntés kompromisszumokkal jár, az egyik oldalon a behódolás, a másikon a feladás réme riogat.

Alceste a kerületi önkormányzattal pereskedik egy ingatlan miatt, amit barátnője, Céliméne kapcsolati tőke mozgósításával próbál egyengetni. Éjjelente összegyűlnek nála az úgynevezett barátok, hogy mámorba fojtsák ürességüket. A lány azt sugallja, hogy kizárólag Alceste miatt alakítja így az életét, de valójában élvezi a léha, semmitmondó társaságot. A fiú pedig egyre jobban megcsömörlik a képmutatástól és a hazugságoktól...

A szöveg Petri György és Mészöly Dezső fordításainak egybevetésével készült, a dikciót azonban át-átszövik a rendező és a színészek saját mondatai, amitől az előadás élővé válik.

A pellengérre tűzött társadalom nem megelevenedett rokokó maskarákból áll, minden karakter egy-egy mai típust képvisel. Alceste (Simon Attila) a világmegváltó terveket dédelgető idealista, aki könnyen összeomlik, miután kihúzzák a lába alól a talajt. Céliméne (Köműves Csilla) a társaság üdvöskéjének szerepében tetszelgő particica, aki úgy belevetette magát az éjszakai életbe, hogy személyisége eltorzult, érzései kizárólag az egójából táplálkoznak.

A púpos Philinte (Szemere Zsolt) cinikus művész, aki tökéletesen látja a világot, de elfogadja annak szabályait az érvényesülés kedvéért.

Éliante (Dévai Lili) unalmas kékharisnya, Arsinoé (Bognár Anita) igazi kemény csaj némi biszexuális beütéssel, Oronte (Ilyés Lénárd) alanyi költő, aki - egészen biztosan - saját kiadású verseskötetekkel örvendezteti meg majd az emberiséget.

A legérdekesebb figura Venczel Hajnalka a hippi szolgálólány szerepében: állandó eufóriában éli hétköznapjait, számára minden mulatságos és "peacy". Észre sem veszi, hogy mi folyik körülötte, ő jól érzi magát.

Érdekes összevetni az előadást a Katona József Színház Mizantrópjával, ahol profi színészek korrektül eljátsszák a darabot, de náluk maga a komédia elsikkad, és ezáltal a vergődés, a kalitkába zártság érzése is sokat veszít erejéből. A Tűzraktér színészgárdája időnként téveszt, néha kiesnek a szerepükből és hamisan szólalnak meg, színpadi jelenlétük mégis emberi, mert karaktereik belőlünk születtek, problémáik a mieink.

Új premier!!! - Moliére: Mizantróp

2011-03-14T17:16:00.000-07:00

március 30-án és 31-én 19h-tól a Tűzraktérben!
MÉG NEM JÖTT EL AZ UTOLSÓ NAPOK IDEJE!

Őrült komédia a korrupcióról, a képmutatásról és egy sötét szívről.

A Radikális Szabadidő Színház új bemutatója
Petri György és Mészöly Dezső fordításainak felhasználásával.

Szereplők:

Alceste - Simon Attila / Boda Tibor
Céliméne - Köműves Csilla / Szabó Emese
Philinte - Szemere Zsolt
Oronte - Ilyés Lénárd
Éliante - Dévai Lili
Arsinoé - Bognár Anita
Clitandré - Pintér Ákos
Acaste - Rátky László
Special guest márki - Formanek István
Dubios / Basque - Venczel Hajnalka

Rendező:
Formanek Csaba

Jegyár:
foglalással: 1.200Ft (csak e-mailben: szinhaz@tuzrakter.hu)
helyszínen: 2.000Ft

Alceste és Céliméne mindketten gazdag és befolyásos családok gyermekei. Szüleik nyomasztó hatása elől menekülve Céliméne apjának egyik lepukkant házába költöznek, és az újgazdag gyökerekkel szemben alternatív életmódot alakítanak ki. A számos ingatlannal rendelkező apa halála után minden vagyon a lány nyakába szakad. Köztük jó néhány, a kerületi önkormányzattal folytatott peres ügy is. Céliméne élvezi az életet és örömmel fogadja a naponta nála megjelenő, tivornyázó ismerősöket, akik mind felajánlják segítségüket és kapcsolataikat. Alceste, akit egyre jobban elkeserít az érdekek mentén működő társadalom, menekülne a sok bájgúnár és képmutató elől, Céliméne iránti szerelme azonban visszatartja. Hamarosan eluralkodik rajta a féltékenységi őrület, miközben a háttérben egyre durvábban zakatol a korrupció gépezete...

A társulat a Tűzraktér körül kialakult helyzetre reflektálva február végén döntött a darab bemutatása mellett.

FIGYELEM! A darabban bemutatott szereplők és helyzetek Molière úr fantáziájának szülöttei. A valósággal való bármilyen egyezés ügyében kérjük őt magát keressék!

Megvédjük a Tűzrakteret!

2011-03-01T08:04:00.000-08:00

http://www.facebook.com/event.php?eid=181613035216232

TŰZ VAN!
A Tűzraktér Független Kulturális Központ és Alkotóház 6. kerületi önkormányzattal folytatott tárgyalásai a napokban megdöbbentő fordulatot vettek. Számunkra jelenleg ismeretlen okokból a Tűzraktér Hegedű utcai épületében az eddig támogatott kulturális és művészeti tevékenységünket a terveik szerint ellehetetlenítik.

Március 31-ével a 374 főt befogadó ALKOTÓHÁZUNKAT KIÜRÍTÉSRE KÖTELEZTÉK!
VÉDJÜK MEG KÖZÖSEN A TŰZRAKTERET!

Love&Culture Forever! TŰZRAKTÉR

EMERGENCY! THE ROOF IS ON FIRE!
An astounding twist occurred in the course of the negotiations between Tűzraktér Independent Cultural Center and the Local Government of the 6th district of Budapest. Any further, once supported CULTURAL AND ARTISTIC ACTIVITY in our beloved Hegedű street building IS GETTING SUPPRESSED for reasons that remain unknown to us.

THEY FORCE US to EMPTY THE BUILDING that employs 374 artists until the 31st of March at latest.

JOIN OUR FORCES AND SAVE TŰZRAKTÉR! We’ll keep posting updates as they become available.

Oberon világai - felújítva!!!

2011-02-18T11:10:00.000-08:00

Gyere, és nézd meg a Tűzraktérben az Oberon világai legfrissebb változatát!
Vágy- és rémálmok az erdő mélyéről, férfi és női erők harcai a szerelemért.
A március 1-2-dikára hirdetett előadások elmaradnak!

Shakespeare Szentivánéji álom nyomán.
Plakát: Várnay Zsuzsi

Színésztréningek februárban

2011-02-17T11:22:00.000-08:00

Februárban folytatódnak a tréningek, jelenléttel, testtel, beszéddel.

Mozgástréningek, tér- és időkezelés, energiák. Jelenet-improvizációk, atmoszférák, érzékek és érzelmek a színpadon. Játék, ami bármely pillanatban komollyá válhat.

Időpontok:
febr. 6. vasárnap 10-18
febr. 13. vasárnap 10-18
febr. 16. szerda 10-18
febr. 20. vasárnap 10-18
febr. 23. szerda 10-18
febr. 26. szombat 10-18
febr. 27. vasárnap 10-18
febr. 28. hétfő 10-18

Alkalmanként 500Ft-os hozzájárulást kérünk a résztvevőktől.
Pontos érkezés elvárt.

Jelentkezz itt: szinhaz@tuzrakter.hu
vagy: http://www.facebook.com/event.php?eid=185572574797774

Évértékelő - 2010

2010-12-23T09:22:00.000-08:00

2010-ben összesen 83 fellépésünk volt, 10 produkcióval, és több mint 40 szereplővel.

FELLÉPÉSEK:
Mini-a-túrák IV.: Goya - Fekete képek (Trafó) - 7
Oberon világai (Tűzraktér, Pécs, Debrecen, Budakeszi) - 14
Oberon-munkabemutatók (Tűzraktér, Kisoroszi, Kismaros, Zalamerenye) - 9
Étellift (Tűzraktér, Székesfehérvár, Szeged, Pécs, Debrecen) - 10
Az utolsó zsidó Európában (Tűzraktér) - 13
Brutus (Tűzraktér) - 6
Zsiráfivóhely (Tűzraktér, Sopron, Celldömölk) - 9
Gyros-töredékek 1.0 - Rövidzárlat Helsingőrben (Tűzraktér) - 6
Gyros-töredékek 2.0 - Gyors-galacsin (E10) - 2
Gyros-töredékek 3.0 - Hell Singers (Tűzraktér) - 4
egyéb (performansz, stb.) - 3

DÍJ:
A rendezői és színészi ötletek szabad szárnyásáért
- Oberon világai, Pécs, Nemzetközi Egyetemi Fesztivál, 2010. november

KRITIKÁK:
Mi történt Sütivel? - Králl Csaba a Goya - Fekete képekről (Revizor Online) >>
Mezítlábas Robin pajtások - a pécsi fesztiválról és az Oberonról (Revizor Online) >>
Alternatív(ák) - Görcsi Péter a pécsi Oberonról (PTE-BTK) >>
ESZTI-krónika 3. - A debreceni fesztivál Oberon-előadásáról (kulter.hu) >>
ESZTI-krónika 1 - A debreceni fesztivál Étellift-előadásáról (kulter.hu) >>
Álom az álomban - ad infinitum - Csutak Gabi a Színváltások Oberon-előadásáról (Játékos) >>
Törékeny Oberon - Weiner-Sennyey Tibor az Oberon világai premierjéről (Irodalmi Jelen) >>
Katasztrófa-színház - MGP Az utolsó zsidó Európában előadásról (szinhaz.hu) >>
Harold Pinter: Étellift (Artstab) >>
Feszültség a tetőtérben - a székesfehérvári Ételliftről (Fejér Megyei Hírlap) >>

INTERJÚ, RIPORT:
Színváltások - Egyetemi Színpadok Szemléje -- riport a fesztiválról (ELTE Online) >>
Utcára tett szellemiség? - egy befogadó színház a csőd szélén -- interjú (hvg.hu) >>
"A zsidóság maga egy kérdőjel" - interjú (Népszabadság Online) >>
"A zsidóság maga egy kérdőjel" - NolTv-s változat >>
Zsidó botránydarab a Tűzraktérben: Maria, Mengele és a mormonok - riport (hvg.hu) >>
Kultúrmisszió rockbandák otthonában - a soproni Zsiráfivóhelyről (nyugatmagyar.hu) >>

FOTÓALBUMOK:
http://picasaweb.google.com/szinvaltasok
Brutus, Zsiráfivóhely, Gyros-töredékek, Oberon-workshopok, Az utolsó zsidó Európában
(fotósok: Szabó Béla, Szabó András, Fazekas Krisztina és mások)
http://picasaweb.google.com/radikalis.szinhaz
Az utolsó zsidó Európában, Oberon-workshopok, Oberon világai, Színváltások 6., Mini-a-túrák IV.
(fotósok: Szabó Béla, Szabó András, Galló Rita, Almási Gergő, Solymos Tamás, Berényi Márta, Korb Hajni, Polonyi Polli, és mások)

VIDEÓK:
Színházi Évadnyitó, Versautomata - http://www.youtube.com/watch?v=vW6haNkEQAY
Oberon-ajánló - http://www.youtube.com/watch?v=S1DmxfFMtwg
Brutus-ajánló - http://www.youtube.com/watch?v=wJY717cVnh0

Támogatóink 2010-ben:
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Budapest Főváros Önkormányzata
Színházi Dolgozók Szakszervezete
Tűzraktér Független Kulturális Központ

Plakátok

2010-10-08T18:32:00.000-07:00

Bodgán János Amigó továbbfejlesztése

Az eredeti Formanek-féle változat

Elkészült a trailer!

2010-09-29T18:40:00.001-07:00

Oberon 4, Kisoroszi

2010-08-03T07:54:00.001-07:00

A workshop további képei itt >>

Utcára tett szellemiség? - egy befogadó színház a csőd szélén

2010-08-02T06:00:00.000-07:00

2010. augusztus 02., hétfő, 08:11
Szerző: Somogyi Nóra

Fogyókúrára fogják a független színházakat. A zárolt 1,3 milliárdos összeg 66 százalékát „majd valamikor az évben” folyósítják az e kategóriába tartozó szervezeteknek, a korábbi pályázatokon elnyert támogatások arányában. A maradék egyharmad sorsa bizonytalan, lehet, hogy kifizetik, lehet, hogy nem. A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma mintha kerülné az egyenes válaszokat. Az egyik prominens alternatívot, a Tűzraktért is fenyegeti a fizetésképtelenség. Formanek Csaba, a színház szervezője, egyben a Radikális Szabadidő Színház művészeti vezetője, a rendkívüli helyzetet ecseteli.

A teljes cikk itt:
http://hvg.hu/velemeny/20100731_fuggetlen_szinhazak_tuzrakter

Jön Zalamerenye!

2010-08-01T13:31:00.000-07:00

Augusztus 9-től 18-ig Zalamerenyén tartjuk idei nagy táborunkat.

17-én este 18h-tól Oberon-munkabemutató

Jelentkezz be!!! szinhaz@tuzrakter.hu
juhhéjj!!!

Az utolsó zsidó Európában - júniusban 5, júliusban 3 előadás

2010-06-10T08:20:00.000-07:00

A New York-i Zsidó Színház és a Tűzraktér produkciója
Helyszín: Tűzraktér, Hegedű u. 3.

A három teltházas előadás után folytatódik Az utolsó zsidó Európában című színdarab!

Provokatív politikai színház, fekete komédia a rejtőzködésről az előítéletek ellen és a humanitás mellett, a New York-i Zsidó Színház igazgatójának színműve. Csak a Tűzraktér műsorán!
Elsősorban 18 éven felülieknek ajánljuk!

Előadások:
június 14. hétfő 20.30
június 15. kedd 20.30

június 20. vasárnap 20.30
június 21. hétfő 20.30
június 22. kedd 20.30

július 25. vasárnap 20.30
július 27. kedd 20.30
július 28. szerda 20.30

A színdarabot előadja
a New York-i Zsidó Színház,
a Radikális Szabadidő Színház együttműködésével.

Szereplők:
JOCKA PAPA - Csák György
ZBRODZKA - Pálos Zsuzsa
MARIA - Szabó Emese
JÓZEF - Jávor Bence
JOHN JAY SMITH - Ilyés Lénárd
KWECZKE DOKTOR - Gábor Péter Yeti

valamint Vajda Róbert, Pokorny Szilárd, Buz Nimród László, Csíkos Gabriella

Díszlet, jelmez: Galkó Janka

Társrendező: Formanek Csaba
Írta és rendezte: Tuvia Tenenbom
Fordította: Kepes János

további info: www.tuzrakter.hu
vagy
info@tuzrakter.hu

jegyárak:
teljesárú: 1000Ft
diák/szakmai: 500Ft

JEGYFOGLALÁS (erősen ajánlott!): szinhaz@tuzrakter.hu

FIGYELEM! A május 30-dikai eső elmosta előadásra szóló jegyek bármelyik alkalomra érvényesek, de érdemes bejelentkezni e-mailben!!!

FOTÓK: Fazekas Kriszta

Az utolsó zsidó európában - PREMIER!

2010-05-25T15:46:00.000-07:00

Kultúrmisszió rockbandák otthonában

2010-05-22T04:51:00.000-07:00

KISALFOLD.HU 2010.05.20. 10:09 http://www.kisalfold.hu/soproni_hirek/kulturmisszio_rockbandak_otthonaban/2159065/

Sopron - Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas költő-írót hívták díszvendégül a Hangárba, amely dübörgő együttesek fellépőhelyszíneként ismert.

Ezúttal színházi előadásnak adott otthont.

– Baráti szálak fűznek az ELTE Egyetemi Színpadához, a Radikális Szabadidő Színházhoz, hiszen korábban magam is szerepeltem a társulatban – mondta az előzményekről Szűcs-Szabó Máté soproni fiatal kultúrmisszionárius, az est főszervezője. – Ezért is gondoltam arra, hogy a helyi ifjúság egyik kedvenc helyén kellene fellépniük. A Hangárban most játszott, s az elmúlt években több díjjal is kitüntetett Zsiráfivóhely című előadásuk gerincét a Sopronban élő Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas írónő versei adták. Formanek Csaba rendező kiváló példát adott arról, hogyan lehet a XXI. századi fiataloknak élményteli, alternatív színházat csinálni. Ősszel szeretném folytatni ilyen vonatkozású szervezőmunkámat. Célom, hogy a soproni ifjúság előtt még nagyobb teret kapjon ez az izgalmas műfaj.

A budapesti társulat Rakovszky-versek ihlette – s Formanek Csaba rendezte – előadásának egy jelenete. Fotó: Magasi

– Nagyon örültem a meghívásnak. Annak is, hogy minden ülőhely foglalt volt a Hangárban, ahol még, bevallom, sosem jártam –nyilatkozta portálunknak Rakovszky Zsuzsa. – Azt hittem, versmondó est lesz, ezért meglepett, hogy mennyire fiatalos, lendületes, igazi színházi előadásnak lehettem részese. Boldog voltam, hogy a verseim inspirálta mesés történet keretében fiatalok adták elő műveimet az ugyancsak fiatalokból álló közönségnek, s mindez lelkes fogadtatásban részesült. Az előadást sok más vidéki helyszínen is bemutatták. Műsoruk után jóízű beszélgetés során ismerhettem meg a budapesti egyetemi társulat törekvéseit, munkásságát – zárta Rakovszky Zsuzsa, aki lassan befejezi legújabb regényét, s Tallér Zsófia zeneszerző leendő operájához ír librettót.

Zsiráfturné

2010-05-09T10:01:00.000-07:00

Az utolsó Zsiráfivóhelyek

2010-04-09T13:39:00.000-07:00

Április 11-12, vasárnap-hétfő 19h Zsiráfivóhely - UTOLSÓ ELŐADÁSOK BUDAPESTEN!!!

Itt pedig Szabó Béla képei! További fotók itt >>

Áprilisi végjátékok

2010-04-02T05:01:00.000-07:00

FIGYELEM!!! Egy korszak lezárul...

Budapesten utoljára látható a BRUTUS, a ZSIRÁFIVÓHELY, az ÉTELLIFT és a GYROS-TÖREDÉKEK 1.0 ill. 3.0 előadásaink! Vidéki játékok még lesznek, de a fővárosban befejezzük a repertoárt. Aki még nem látta, most megtekintheti. A pontos műsorrend jobb oldalt található.

Mivel utolsó előadások, ezért mindenképp érdemes foglalni jegyet:
szinhaz@tuzrakter.hu

Zsiráfivóhely - 25-26. előadás

2010-03-19T08:09:00.000-07:00

március 22-23., hétfő-kedd 19h Tűzraktér, Bp., Hegedű u. 3.
foglalás: szinhaz@tuzrakter.hu

Gyros-töredékek 1.0 és 3.0

2010-03-14T12:55:00.000-07:00

márc. 15-6. h-k 19h Gyros-töredékek 1.0 - Rövidzárlat Helsingőrben
márc. 17. sz 19h Gyros-töredékek 3.0 - Hell Singers

fotó: Szabó András (a képen rosszul szerepel)

PREMIER!!! - Hodászi Ádám új rendezése

2010-03-06T15:48:00.000-08:00

Brutus - 27-28. előadás

2010-03-06T15:04:00.000-08:00

március 9. kedd 19h, Tűzraktér, Hegedű u. 3.
március 10. szerda 19h, Tűzraktér, Hegedű u. 3.

A februári előadás képeiből (fotók: Szabó András)
További képek itt >>

Zsiráfivóhely - 23-24. előadások!

2010-02-18T14:26:00.000-08:00

febr. 22 és 23. hétfő-kedd, este 8-tól a Tűzraktérben

belépő: 800Ft, jegyfoglalás: szinhaz@tuzrakter.hu

ZSIRÁFIVÓHELY

afrikai mese a szerelem és az idő születéséről, 75 perc

Balim-bo Baru ősi afrikai kőfaragó mester egy nap olyan mágikus sakkfigurákat készít műhelyében, akik az éjszaka során életre kelnek. S a következő éjszakán maga a mester is a saját arcképére faragott kőkirály testében riad fel. Kik lehetnek a kövekbe költözött lelkek? Megtalálja-e a Balim-bo Baru és hitvese, a királynő a szerteszaladt udvar tagjait? Mi történik a kőingák erdejében? Hogyan esik szerelembe Mr. Smith, az afrikai zsiráfvadász? S mi köze mindennek Balim-bo Baruhoz?

A Radikális Szabadidő Színház előadása apokrif teremtéstörténet: ezúttal egyetlen lelki mozzanat 75 perces anatómiája, árnyjátékokkal, versekkel, zenével.

Szereplők:

Balim-bo Baru - Sütő András Miklós

Kőkirálynő - Szabó Emese

Smith, zsiráfvadász - Kovács D. Dániel / Varga Bence

Erdőtündér - Császár Dávid

Smith szerelme - Kiss Dóra

Manóné - Farkas Kata

Kőszívű hölgy - Szakács Zsuzsa

Árnyékember - Formanek István

Öreg - Szitás Balázs / Béres Miklós

Postás - Pokorny Szilárd

Versek:

Rakovszky Zsuzsa, Weöres Sándor

Szövegek:

Kovács D. Dániel, Kiss Dóra, Formanek Csaba

Díszlet, dramaturgia és rendezés:

Formanek Csaba

videóajánló:
http://www.youtube.com/watch?v=jfnfsmqDtX4&feature=player_embedded

Gyros-töredékek felújítva!

2010-02-12T10:10:00.000-08:00

február 15., 16. hétfő-kedd 20h
március 15., 16. hétfő-kedd 19h
GYROS-TÖREDÉKEK 1.0 - RÖVIDZÁRLAT HELSINGŐRBEN
Fragments of Gyros - Short-Circuit in Helsingor (thriller, 75 min.)
matematikai és filozófiai thriller, 75 perc - felújított változat!!!

Szereplők/Cast:

Guildenstern - Béres Miklós

Rosencrantz - Császár Dávid

Hamlet - Farkas Kata

Ofélia - Szakács Zsuzsa

Polónius - Beczásy Áron

Claudius - Pokorny Szilárd (videón/on video)

vetítés (vj): Illuvision

zene (music): Rovar17

versek (poems): József Attila, Pilinszky János, Jim Morrison

Rendező/Director: Formanek Csaba

febr. 17. szerda 20h
márc. 17. szerda 19h
GYROS-TÖREDÉKEK 3.0 - HELL SINGERS
Fragments of Gyros - Hell Singers (absurd play about Hamlet)
(Hamlet abszurd angolban pácolva)

Szereplők/Cast:

Hamlet - Császár Dávid
Horatio - Szabó Emese
Claudius - Kovács D. Dániel

Gertrud - Kiss Dóra

Szellem/Ghost - Formanek Csaba

Rendező/Directors:
Anastasia Morrighan (US)
Daniel Hall (UK)

az előadásokról bővebben (more information): http://ros-guil.blogspot.com/

JEGYFOGLALÁS (tickets): szinhaz@tuzrakter.hu
belépő: 800Ft

Helyszín: Tűzraktér, Bp., VI., Hegedű u. 3.

Brutus visszatér!

2010-02-01T14:37:00.000-08:00

A 2008-ban bemutatott, Fringe-díjas előadásunk felújított, speciálisan a Tűzraktérbe átrendezett változatát azoknak ajánljuk, akik közel 2 órára szívesen elmélyülnek egy gyilkosság analízisébe. A Paul Foster-darab adaptációja izgalmas kísérlet megismerni és megérteni egy végzetes tett hátterét. Az intenzív színészi játék szimbolikus elemekkel párosul, a társulat különleges térhasználattal és sok humorral mutatja be Brutus (egyik lehetséges) történetét.

előadások a Tűzraktérben:

febr. 8-9., este 8

márc. 9-10., este 7

ápr. 6-7., este 7

Szereplők:

Marcus Brutus - Sütő András Miklós

Julius Caesar - Vincze Márton

Cat, drámaíró - Szitás Balázs

Memphis, Cat csaja/Cleopatra, Egyiptom királynője - Szakács Zsuzsi

Cassius, összeesküvő - Kovács D. Dániel
Portia, Brutus felesége - Móga Piroska
Servilia, Brutus anyja - Szabó Emese
Antonius, Caesar embere - Béres Miklós
Stahr, egyiptomi testőr - Pokorny Szilárd

Munkatársak:

Prechel Dorka, Galkó Janka

Rendező:

Formanek Csaba

Díjak:

legjobb független társulat (Fringe Fesztivál, 2008)
díj az inzenzív színészi jelenlétért (Nemzetközi Egyetemi Színházi Fesztivál, Pécs, 2008)

„A kozmosz féregjáratain át”

2009-12-30T01:27:00.000-08:00

Rakovszky Zsuzsa versei a Radikális Szabadidő Színház Zsiráfivóhely című darabjában

Gervai Gábor elemzése

A Radikális Szabadidő Színház társulata már 2 éve játssza meg-megújuló formában Zsiráfivóhely című darabját, mely 2008-ban, a Magyar Művek Szemléjén elnyerte a legjobb főszereplő, rendezés és látvány díját, arany minősítést kapott a Magyar Színjátékos Szövetségtől, és ugyanebben az évben ítélték oda a Kaleidoszkóp Versfesztivál különdíját. Minden előadás teltházas, és a nézők valóban más emberként jönnek ki a teremből (legyen ez a Radikális Bázison a Tűzraktérben, a Sirály pincéjében, vagy a Merlin színházban, de vidéki fesztiválok helyszíneit is említhetném)*. Miről szól ez az előadás?

A Zsiráfivóhely nem dráma. Ha létezik, csak előadásként, színpadon létezik. Alapját Rakovszky Zsuzsa versei adják, leginkább az Egyirányú utca című kötet, egy megdöbbentően heterogén zenei repertoár, és egy rendezői álom (Formanek Csabáé), egy furcsa történet, vagy inkább gondolatok és fikció felfejthetetlenül kusza szövedéke. Egy olyan genezissel találjuk szembe magunkat, amely nem tagadja le a teremtés gesztusa mögött álló alkotót, ugyanakkor nem vitatja el keletkezése mechanikájának bonyolult, már-már organikus jellegét sem, melyben elméleti eszmefuttatások, gyakorlati tapasztalatok, színházi elképzelések, termékeny interakciók és ötletek mellett a szikrát mégiscsak egy verses kötet, vagy inkább csak versek képviselik, Rakovszky Zsuzsa versei. Hiszen belőlük építkezik a történet, és a gondolatok is, még akkor is, ha ezek egy képlékeny és sokszintű diskurzusba kapcsolódnak be, Kovács D. Dániel, Kiss Dóra és Formanek Csaba szövegeivel kiegészülve.

Ez a bevezetés, az elképzelt teremtés, már maga a történet, amely egy hasonló gesztussal indul, az unatkozó alkotó beszél önmagáról, és tevékenységéről. Még leeresztett függöny előtt avat be minket titkába, vezet be az előadásba, távolságot tartva saját művével, és annak következményeivel (szemben), de ez, mint később kiderül nem sikerül(het) neki, belekerül saját történetébe, mint ahogy remélhetőleg mi, nézők is a színpadi eseményekbe (bármennyire is közvetve, és semmiképp sem identifikáció révén). A főhős tehát Balim-bo Baru (Sütő András), kőfaragó művész, unatkozó afrikai, púpos-pocakos, szemüveges, kopott-öltönyös beszédhibás kelet-európai értelmiségi, vásári mutatványos, frakkba bújt ripacs bűvész, szórakoztatóművész, bohóc, színész, Isten, és senki, az alkotás rabszolgája. Az idő előtt él. Az ember előtt. Az emberi sorsok, drámák, szerelem és halál előtt. (A függöny előtt, a szemünk előtt.) Mindez persze csak szemfényvesztés, a tér- és időkoordináták meghatározása, hiszen nincs inerciarendszer, melyben értelmet és statikumot nyerhetne alakja, létezése. Mindezzel (a történelemmel) párhuzamosan is él. Ott van, keres, szenved saját teremtményei között, de ha úgy vesszük az egész (történelem) csak saját kényszeresen ismétlődő lázálma. Rapszodikus entrée-jában sziporkázva mesél a történelemről, történelem előtti állapotokról, gondolatairól, kőfaragó mestersége zsenialitásáról, a közönségnek hátat fordítva, egy kőre rogyva, magába roskadva, álmatlanságáról, alkotási kényszeréről, élete hiábavalóságáról - beszéd hibája eltűnik, hangja elmélyül, szinte zokogva törnek föl a szavak, majd egy hirtelen mozdulattal felpattanva ismét a régi gondolatok lenyűgöző variációival szórakoztatja a nagyérdeműt. A közönség nevet. A közönség megdöbbenve hallgat. És ez így váltakozik később is az előadás során, humor és dráma, kibírhatatlan – üdítő feszültségében, folyamatosan, mintha hol az egyik, hol a másik tűnne erősebbnek, de sosem tűnhet el, sosem győzhet egyik sem. Balim-bo Baru eltúlzott gesztusaival, kifestett arcával és keménykalapjával inkább egy karikírozott konferanszié, az „est házigazdája”, mint kőfaragó mester, egyfajta Lucifer, aki saját álmán fog végigkalauzolni minket, Ádámokat, nárcizmusa, exhibicionizmusa pedig (a példánál maradva) sokkal inkább emberként, mintsem Istenként láttatja. Kőfiguráit is unalmában faragja ki, és nem valamilyen nemes cél érdekében, a hivatása mellett, mintegy hobbiból. A drámai fordulat természetesen, amikor a mesélő bekerül a mesébe, kőfigurái életre kelnek, és álmában kezdik gyötörni őt. Az udvartartás szétszalad, a mester elcsúszik a konyhában, és kezdetét veszi a történet, az Isten teremtményei után indul, hogy megkeresse őket a történelemben. Így tűnik el a hatalom, mely kézben tartaná az események alakulását, kiszámíthatatlan, láthatatlan erők befolyásoljak a történeteket, istenes allegóriánk pedig végképp elbukik, (hisz eddig is csak mankó volt, mint értelmezés helytelen, le se írom itt többet ezt a szót). Balim-bo Baru tehát bekerül a kövek erdejébe (egy ember nagyságú, nyitott, oszlopos kalitka, rácsaiként inkább a tetejéről – szintén nyitott – damilon lelógó kövek értelmezhetők), melyek az időt, az immár elkezdődött, de folyamatában értelmezhetetlen időt, így mégis az időtlenséget jelképezik. „Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el.” (Rakovszky Zsuzsa: Kísértetek). Mit jelent ez? Valamiféle szuperfilozófia, ami előadótermek tábláira, vagy tudományos értekezések hasábjaira való? Ne szégyelljünk elidőzni egy kissé ennél a kijelentésnél, hiszen a darab egyik főtémája, és akár az egész előadást nézhetjük úgy, mintha csak ezt a jelenséget (gondolatot) öntené anyagba számtalan hús-vér példán keresztül. Itt egy:

„Vagy biztonsági őr vagy, s éjfélkor körbejársz,
zseblámpád fénye az üres telek
gyomos földjén motoz, ahol a régi ház
hűlt helyén parkoló vagy irodaépület
kel ki, a fénynyaláb lapátnyelet,
tócsát, téglarakást forgat elő
az éjszaka talajából, meszes füvet,
s egyszer csak helyhez szögezi a rémület:
látni nem látni mást, csak a betonkeverő
kövér körvonalát, de mintha emberek
tolonganának ott, egész harsány tömeg,
lábdobogás, harangszó, sülő hús sercegése,
vontatott templomi ének, éles gyerek-
hangon mondóka szálldos a puszta föld felett,
visongó nevetés csap részeg hetvenkedésre:
mint éjszaka falakból a meleg,
úgy párolog a földből elsüllyedt életek
beléivódott öröme és szenvedése…”

Rakovszky Zsuzsa: Kísértetek

Történetből pedig rengeteg van, amit Balim-bo Baruval együtt kell néznünk, és élnünk, és talán csak az ő története, az alkotó, vagy a szemlélő története, ami az egészet összeköti, ahogy a történelem, és az élet kontinuitása is csak egy mániákus értelmező interpretációja, csakis az értelmezések fűzhetik egy történetté az időt, önkényesen szelektálva az események, összetevők között, hogy működjenek a képletek. „Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy, Aki holnap léssz: ma még nem te vagy. Csak az emlékezet csalása fűzi eggyé a folyamatos halált.” (Weöres Sándor: Majdnem szonett) – mondja az egyetlen idézet az előadásban, mely nem Rakovszky Zsuzsától származik. A történetek tehát résztörténetek, melyekből hasztalan szeretnénk egy képet alkotni, épp ezért önállóak, de töredékesek is, némelyekből csak egy gesztus vagy egy mondat, egy versrészlet vagy egy tárgy tűnik fel, de találkozunk egészen tablószerű megjelenítéssel is, egy macabre-ra emlékeztető jelenetben, melyben a szereplők életükre visszatekintve foglalják össze egy néhánymondatos vallomásban életük tragédiáját (de akaratlanul komikumát is). Természetesen a vallomások eseményeit nem ismerjük fel az előadás korábbi, sem későbbi részében. Egy vidéki csúnyalány, idegbeteg, púpos, aki csak a katonáknak kell, de megismerjük egy szépfiú történetét, aki morfiumtól egy vécén összeesve szemléli magát az utolsó percben, látunk egy a pénz, karrier és csillogás uralta életből kiábrándult nőt, és végül valakit, egy negyediket, aki a 20. század (tágabban a mindenkori ember) egyik legnagyobb traumáját mondja ki, összevetve mindőjük életének jelentőségét, és utóéletének képtelenségét. „Voltam valaha. Már élő emlékezet sem,/írás sem őrzi rég a nevemet./A múltba, a világon tátongó résbe estem,/amely benyeli majd a földet s az eget” (Rakovszky Zsuzsa: Halottak napja). Önálló képek ezek, nem szükséges végigkövetnünk e történeteket elég e pár mondatos összefoglalás, s ez a tény önmagában iszonyatos, morbid érzést vált ki belőlünk, arányok és hiábavalóság fölötti tehetetlenségünk láttán. Az összes történet homlokterében azonban ott éktelenkedik egy fő „cselekményszál”, epizód, Smithé, a zsiráfvadászé.

Ha Balim-bo Baru személye és története az előadás kerete, akkor Smith (Varga Bence) szerelembeesése a magja a darabnak. Mielőtt belemennénk Smith alakjának boncolgatásába, muszáj megjegyezni, hogy az ő története éppen annyira szól az általa vadászott zsiráfokról, mint róla, kissé szokatlan módon. Smith, a szenvedélyes zsiráfvadász Afrikába érkezik, még pontosabban a zsiráfok szokásos ivóhelyének közelébe, ahol megismerkedik (egy kocsmában) egy elbűvölő, ám meglehetősen passzív, hallgatag kisasszonnyal (Kiss Dóra), akihez azonnal leül, és szinte tudományos stílusban mutatja be hivatását, amely egyben szenvedélye is, a vadászatot, a zsiráfok biológiájáról és viselkedéséről szóló eszmefuttatásokkal együtt, heves gesztikulációval előadott szakmai viccekkel fűszerezve. Alakjában, beszédtémájában és modorában nem nehéz felfedeznünk Balim-bo Barut és prológusát, ám ahogy telnek a napok (?), egyre érdekesebb megfigyeléseket tesz (melyeket egyébként a nő változó intenzitású érdeklődéssel fogad, de semmiképp sem reagál rá érdemben), és amelyek során lassan, akárcsak Balim- bo Baru, igen komoly szerepváltozáson megy keresztül; megfigyelésének tárgya, történetének olyannyira részese lesz, hogy végül ő maga válik áldozattá.

A címválasztást is a vadász történetén keresztül érthetjük meg, és az egyik legfontosabb gondolatot a címen keresztül. A zsiráfok ugyanis, bár első látásra könnyű prédának tűnnek, magas nyakukkal jól belátják a teret, izmos lábaikkal gyorsan futnak, sőt rúgásaikkal gyakran meg is futamítják a rájuk vadászó oroszlánokat, és más vadakat. Egy helyen azonban, ahol megállnak inni, igen sebezhetőnek bizonyulnak, hiszen lábukat széttárva, szinte pucsítva, hosszú nyakukat és fejüket a folyó szintjéig hajtva isznak, épp ezért, itt várják be őket a ragadozók (és Smith, a vadász is). Épp egy kocsmában meséli a történetet, mely őt igen meglepte, ahogy a zsiráfok a folyónál (egy bizonyos ivóhelyen) együtt isznak, és megrészegülve dülöngélnek a parton, teljes mértékben kiszolgáltatva magukat a rájuk leselkedő veszélyeknek. Elgondolkodtató ez a megállapítás. Hogy lehet, hogy a zsiráfok épp, ahol az életet adó nedvet veszik magukhoz, a legkiszolgáltatottabbak. És végső soron dönteniük kell. Vagy szomjan pusztulnak, vagy engednek a kísértésnek, hogy igyanak, létük kockáztatva. A vadász is, mi is elgondolkozunk ezen, vajon kerülhetünk-e mi is ilyen helyzetbe? Nem így van-e az emberrel is? Épp ott a legsebezhetőbb, ahol az élete esszenciáját szívja magába, és döntenie kell, megnyílik-e, és az életet választja (de ezzel talán a halált is), vagy életét lassabban, biztonságosabban, kényelmesebben, és talán értelmetlenül éli végig. Az egyik legfontosabb filozófiai, de nagyon is elevenbe vágó kérdése a darabnak. Ez a szerelem (minden értelemben!), amitől nevetségessé és sebezhetővé válunk, de amelynek nem tudunk ellenállni, vagy helyes-e, ha ellenállunk, főként mikor már életünk szavannáján úgy szomjazzuk a szerelmet, mint a zsiráfok a ritka folyók egyikéhez érve az éltető vizet? Talán feloldhatatlan ellentmondás. Az előadás azonban még kézzelfoghatóbban, még direktebben mutatja meg ezt a kérdést, amikor két nő issza le magát, Smith szerelme és a Kőszívű hölgy (Szakács Zsuzsa) egy üveg vodkával, és a széken hátradőlve, szétvetett lábakkal, a zsiráfok pózában. Ilyen értelemben egy egyszerű péntek esti szórakozóhelynek is tökéletes metaforája lenne a zsiráfivóhely kifejezés, mint ahogy ezt Kispál és a borz örökérvényű dalában is megfogalmazza, nőkre vadászó vadállatokként megszemélyesítve a diszkók férfi tagjait. (A másik dal ettől a zenekartól, amelyet felhasznált a rendező, az idő metafizikájába vág – Csillag vagy fecske).

A zeneválasztás is igen sokatmondó (konkrétan is) a darab témáit illetően, így az idő témájával foglalkozó dalok, mint például az előbb említett Kispál-szám, vagy Hollósi Ilona klasszikusa a Megáll az idő, nem kell említenem az utalt moziélményt – s e dal felhangzására valóban állóképpé merevednek a szereplők a színpadon. Aztán a szerelmes slágerek, mint például Nina Simone a szerelem egyik a darabban is megjelenő motívumát megfogalmazva („I’d rather be lonely, than happy with somebody else”). A skála lenyűgöző szélessége pedig, melynek egyik végét Schubert, másikát például a Minimal Compact jelöli, már csak a szükségszerűségnek, és szabad értelmezésnek tudható be. Az előadás gondolati keretéhez képest heterogenitása egyáltalán nem meglepő. Érdekesebb, hogy hogyan kapcsolódik a zene a színpadi cselekményhez. Említettük az állóképszerűséget a Megáll az idő című szám alatt, láttunk különböző – kaotikus – táncos jeleneteket, a féktelen ivászat alatt felcsendült a Csillag vagy fecske („Részegen!, ketten…”), és persze itt lenne érdemes tárgyalni a kerettörténeten kívüli (plusz egy) kerettörténetet, melyben, az előadás elején, végén, és közben többször is a rádió szól. Ebben ismét elhúzott függöny előtt látjuk egy bóbiskoló öreg (Szitás Balázs) és a postás (Pokorny Szilárd) sitcom-szerű jelenetét. Már a darab legelején például egy kulturális műsor megy a rádióban, és többszöri válasz nélküli kopogtatás után akkor jelenik meg a közönséget fürkésző, kissé bizalmatlan, de kíváncsi postás tekintet, mikor a műsorvezető bazsalygó hangján közli: „bepillanthatunk a kulisszák mögé, a művészek titokzatos világába”. Aztán minden alkalommal felébreszti az öreget, odaadja a nyugdíjat, vagy a gázszámlát, az meg megkéri, hogy kapcsolja ki a rádióját, mert nem találja. Talán a darab hatására, de úgy érezzük, e semmitmondó ismétlődés során mégiscsak létrejön valamiféle kapcsolat a két figura között (az öreg a darab végére halott), és valóban, ez a jelenetsor („cselekményszál”), élők és holtak közti kapcsolatok esetlenségéről, hiátusokkal teletűzdelt hiábavalóságáról szól, ahogy a Rakovszky-vers is, mely ihlette. „És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne,/ki már soha, megint csak gázszámlákról beszélne,/csöpögő vízcsapokról” (Egyirányú utca). A múlt változtathatatlan, ám mégis, ha nem is ellentmondó, de ugyanazon jelenség másik oldala is feltűnik. „’ Visszatértem, a telihold talán, vagy fájdalmad mágnese / testté rántotta össze / ittlétemnek a térben / kóválygó lenyomatait, hogy én, aki /csak csöpögő csapokról, / gázszámláról beszéltem / valaha, elmondjam, amit sose, / s te is elmondd, amit nem mondtál el, míg éltem’.” (Kísértetek). És talán így mondja el a postás végül, amit nem hallhatunk, csak beletátogja az öregember hullája felett, abba a fehérre meszelt fülbe, mely a falból nő ki, amit soha nem mondhatott el. És tulajdonképpen ebben az aktusban merül ki a nietzschei örök visszatérés gondolata.

Nincs tehát összefüggő cselekmény, sem igazi klasszikus narratíva. A narratíva bennünk születik meg, a szemlélőben, az értelmezőben, a gondolkodás révén, és ugyanezt az értelmező, kérdező és tapasztaló folyamatot segítik a díszletek is, melyek nem a valóság díszletei, nem a valós cselekményekhez szükségesek (két szék és egy asztal kivételével). Éppúgy, ahogy egy vers tárgyi világáról tudjuk, hogy a valóságból, valakinek, valakiknek a valóságából lett elvonatkoztatva, de a vers révén e tárgyak újabb és újabb jelentéshalmazokban csattannak össze, mint a szerelmesek, vagy bolyonganak álmatlan, magányosan, szimbólumokká válnak, hozzánk közelednek, és végül mindegyik külön-külön maga metafizikájában csillog előttünk, egy transzcendens, lehetőségekkel teli világot alkotva – elveszítve eredeti funkcióját. Csak így szemlélhetjük a kövek erdejét megannyi „kőingájával”, melyek az őket az idő mérésének útján elindító emberi elme lökésére várnak az időtlenségben, a ketrecet, amelybe mindig más és más szereplő kerül be. Van, akit váratlanul ér leereszkedése, van, akit csali vonz oda, van aki egyenesen húzza magára a kalitkát. Néha látjuk azt, aki leereszti a börtönt, mondjuk egy három nőből álló hatalmas bábu formájában, néha nem ismerjük kilétét, néha a kint lévő almát ad neki, hogy ellegyen az élvezeten, néha épp a ketrecben lévő kínálja az almát, mint a bűnbeesés bibliai jelképét. Lehet ez egy kapcsolat börtöne, a dominanciáé, egy háziasszonyé, vagy épp fordítva, jelölheti a vadász és vad közötti viszonyt, vagy az emlékezet börtönét, melybe az élők halottaikat zárják (és fordítva, önmagukat). Külön rejtély az ajtó a rendezői balon, hova vezet? Kik jönnek elő belőle? Nem jelent valódi helyiséget, mondjuk a zsiráfivóhelyet a történetben. Néha kinyílik, néha bezárul, leskelődők sziluettjét sejtjük mögötte, egy meggyötört nő kúszik elő belőle. Az egész színpad, díszleteivel együtt úgy rendeződik át újra meg újra, mint agyunkban a történet, és a gondolatok követhetetlen asszociációs fonalai. A díszlet tehát az értelmezés kellékeiből tevődik össze, ha úgy tetszik, mi használjuk őket (nekünk segítenek), nem a színésznek.

A díszletből is kiemelkedik a függöny kreatív használata, mely Balim-bo Baru megjelenésénél még fel sem megy, ugyanígy a postás és a nyugdíjas jeleneteinél, máskor csak félig engedi láttatni a színpadi tér történéseit, két síkot vágva ezáltal egymásra, a kőfigurák kórusa szinte kikukucskál a két függöny között. Fehérsége és vékonysága révén egyfajta vetítő vászonként funkcionál, egy a színpad hátsó részében elhelyezett vetítőgép és annak erős lámpája segítségével nemcsak rajztáblává válik, de sziluettekkel kapcsolja be a szereplőket a játékba, megzavarva érzékeinket, egy közeledés során az alak egyre kisebb, a távolodással egyre nagyobb. Az egyik legjobb, leghatásosabb jelenetben a királynő (Szabó Emese) Balim-bo Baru szerelme például csak egy széken áll, két oldalán a függöny elhúzva, és a mögé (mellé) rajzolódó, félpercenként változó keret szerint cselekszik, mozog, gesztikulál, változik, piedesztálra emelt angyalból, tervének magasán fölényesen tomboló ördöggé, nyáron fagylaltért nyúl, az esőfelhőktől összehúzza magát, fél a börtönben, melynek rácsai valami szeszélyes istenkéz által amőbapályává változnak, és nevetve böki a lány, hová szeretné tenni a kört. Mindezt két dimenzióban egy egyszerű függöny és egy letűnt kort idéző vetítőgép segítségével. A királynő alakja, szerelme is szeszélyes, gyermekiségében és szenvedélyességében lenyűgöző és kegyetlen. Talán épp az előbbi jelenet tükörjelenete, mikor a királynő hasonló pózban őrjöng, ezúttal viszonylagos sötétben, melyet nem a vetítőgép, hanem egy modernebb technikával a nézők háta mögül egymásra vetített képek törnek meg, és az Etetés című már említett dallal alkotnak a befogadás szempontjából zaklatott, de hangulatilag egységes egészt. Az előadás során különben végig mögöttünk áll a rendező, Formanek Csaba, aki a látványért felel, és mintegy karmester, vezényli az előadást.
A vetítőgépre nemcsak rajzok kerültek (a törlés gesztusa elgondolkodtató), hanem tárgyak is, melyek ismét szimbólumokként tágítják az értelmezés kereteit, vagy éppen aláhúznak valamit a történetben. 90 fokban elforgatva a függönyön megjelenik tehát kulcs, injekciós tű és hamutartó árnyéka, mely utóbbi lehet maga a zsiráfivóhely, Smith vére legalábbis úgy folyik szét benne, mintha tóban vagy folyóban. A vetítőgépet egyébként a színészek kezelték, láthatjuk tehát, hogy a szerepek viszonylag szabadon cserélődnek, és az egész „színházi esemény” tere igen összetett és többrétegű, a színpad megosztottságával, egy köztes tér képzésével, és egy showman-nel a színpad és a nézők között, hátulról a rendezővel és segédjével, és persze magával a nézőtérrel, meglepő módon nem annyira elidegenítve a közönséget, mint inkább bevonva, holott a brecht-i színház néhány elemét és célkitűzését használja az előadás, de ez már szinte közhely kortárs darabokról szólva.

Mégis, az álom a rendezővel, színészekkel, Balim-bo Baruval közös álmunk, a szerelem a mi szerelmünk, a vadászok és a vadak is mi vagyunk, mint ahogy az ezt irányító ösztönökön és az ebből következő kiszolgáltatottságon is osztozunk, az örökös játszmákat is mi játsszuk, almákkal és börtönökkel a szánkban és az agyunkban, és ott állunk és hallgatunk halottakkal az emlékezetünkben, a megmerevedett időben elbóbiskolva, értelmezgetve, és az értelmezés egy pontján talán feladva racionalitásunk, vállaljuk a kockázatot, hogy végleg elmerülünk az esszenciában. Ezt a létélményt kínálja egy Zsiráfivóhely.

*írásom témája a legutóbbi, 2009. november 30-i előadás a Tűzraktérben, melyben a változó szereposztás mellett új szerepekkel, zenékkel, szövegekkel és eseményekkel bővült a darab a korábbi bemutatóhoz képest, és ezt leszámítva is, mint színházi előadás egyszeri és megismételhetetlen egység.

Gervai Gábor

Budapest, 2009. december 7.

Zsiráfivóhely (szafari lelki síkokon, ahol a lét a tét)

2009-12-30T01:00:00.000-08:00

Véghelyi Zoltán, villamosmérnök barátunk írása

Lassan kezdődik az előadás, mindannyian várunk valamire szemben a nézőkkel egy öregember várakozik. Közben el is szundikált. Gondolataimba mélyedve elemzem a helyzetet, mi történik, mi lehet az öregember története. Várunk valamire, pénzre, sikere, valaki ránk nyisson, és a várakozás közben megöregszünk. Egyre lassabban ver a szívünk, nem mozdulunk és már levegőt is, csak néha veszünk, nehogy felzavarjuk az életünk tavába belekerült sok szennynek, leülepedett iszapát. Létem lassan elalváshoz készülődik. Hideg bénultság, merevség… béke…

CSOBBB… Te jó ég mi ez!! Szívem összeszorul, minden izmom megremeg a nagy robbanásszerű eseményre, ami ha jól érzékelem valahol a felszín felett keletkezett, és közeledik feltartóztathatatlanul, le a mélybe ahol eddig olyan „jól” elvoltam, „léteztem”.

A művész, aki szó szerint berobban ebbe a nyugalmas minden változástól és hangos szótól idegenkedő világba. Mint egy ágyúgolyó, ami megállíthatatlanul száguld keresztül az éteren és szétszakít mindent, ami akadályozni próbálja szabadságát. Szétszakadt, mehetek, ha akarok, csak a kezemet kell kinyújtanom felé, az életem és az élet közötti áthatolhatatlannak tűnő határvonal szétszakadt. Nincs idő gondolkodni, mérlegelni megéri nem éri, élni, levegőt venni, szívemnek hangosan és nagyokat dobbanni, ez kell. Kezem, lelkem legmélyebb ösztönzésének engedve lendül és belekapaszkodom ebbe az üstökösbe. Fáj. Régóta az első levegővételek, damm – damm – damm érzem, és hallom a szívemet. Fülem is elszokott már a hangoktól, és az illatok, intenzívek. Visszanézek a helyemre, ahol eddig ültem. Megkötözötten ülnek az emberek, némán kiabálnak egymás felé, hol mérgesen, hol könyörgően, de nem hallják egymást, úgy látszik, hogy kicsi az esélye annak, hogy egyszerre kettő lélek szabaduljon fel esélyt kapva, hogy közösen fedezhessék fel a szabadságot. Egy kőfaragó műhelybe vagyok, körülöttem szobrok. Gyönyörűek. Odalépek hozzájuk, és ujjbegyeimet fehér bőrükön mozgatva, mint lemezlejátszó tűje játszom le valóságuk szimfóniáját. Furcsa, mintha lúdbőr futna végig némelyikükön, halovány pírt fedeznék fel az arcukon, vagy sóhaj hagyná el ajkukat. A művész dolgozik, éppen sakkfigurát farag, ez lesz az utolsó darab egy bástya. Társaival nemrég találkoztam. Aprólékosan finomítja minden vonását. Végezetül rálehel, és közben lelkének egy darabját rejti a kőfigura mellkasa mögé. Kész. A sok izgalom álmot csepegtet a szemembe. Futkározásra riadok fel. A szobrok élnek! Mire feleszmélek már szétszéledtek.

Elindul a mester, hogy tér és időkorlátot áthágva megkeresse a társait. 2 m3 térfogatú időgép, amiben lebegő kövek mutatják, hogy az időtlenség súlytalanná, szabaddá teszi, az amúgy helyhez kötött köveket. Küzdök a valóság és az álom dilemmájával, vajon ez az átváltozás, lelki szafari, amibe a művész rántott hova vezet, mi lesz velem? Karcsú selyem simogató hullámai ostromolják mezítlábas karcsú testek vonalait, de ebből csak a felszínfodrozódásit látom, be kell lépnem a felszín mögé. Be szeretnék lépni. Suhanunk tovább. Íme itt van egy nő, akit a mester alkotott és a mesterből lett, „A” tökéletes kiegészítő. A nő, aki kezdettől fogva arra várt, hogy újra egyé forrjon a mesterben a mesterrel. Újra és újra dinamikusan összeforrva, végtelen keringőként válik harmóniájuk teljessé. És a zsiráf nyaka, miért kétszer olyan tarka, mint hosszú a farka vibrál a kérdés a levegőben. Merengésemből egy szappanoperát idéző macsó monológja riaszt fel, de már messze vagyok tőlük. A formák elmosódnak, mert magával ránt a felejtésre törekvő mámoros vodkásüveg örvénylő kéje. Újra a helyemen ülök a formák újra élesek. A szobrász vagy én alakultam át bábuvá. Nem tudom eldönteni a határ tündérszárny vastagságú. Kifelé menet érzem, hogy a bábukkal együtt a bennem lévő kövek is megmozdultak és átrendezték lelkem geográfiáját, hogy egy új táj születhessen, bontakozhasson ki bennem.
Köszönöm nektek.

Művészeti beszámoló 2009

2009-12-08T12:00:00.000-08:00

Radikális Szabadidő Színház
2009. évi művészeti beszámoló

1. A számok tükrében

2009-ben tartott előadásaink és egyéb fellépések, fesztiválszereplések, vidéki és külföldi játékok. Összesen 41 szereplő-alkotó munkája.

Radikális előadások 2009

Zsiráfivóhely (9 előadás)
márc. 17, 18, ápr. 1, 2, 3, szept. 28, okt. 28, nov. 30 (2 ea)
Brutus (8 előadás)
febr. 21., márc. 24, 25, ápr. 8, 9, 18 (2 ea), 23
Étellift (13 előadás)
jan. 26, febr. 5, márc. 4, 26, 27, 29, ápr. 7, 18, máj. 27, szept. 29, okt. 25, nov. 15, dec. 3.
NCK (9 előadás)
márc. 3, ápr. 15, 24, máj. 10, szept. 29, okt. 25, nov. 4 (2 ea), dec. 3
Gyros 1. (12 előadás)
máj. 20, 22, jún. 12, 29, júl. 21, szept. 26, okt. 2, okt. 26, 30, 31, nov 6, dec. 1
Gyros 2. (8 előadás)
máj. 19, jún. 30, júl. 5, 22, szept. 27, okt. 27, nov. 18, dec. 2
Gyros 3. (6 előadás)
máj. 20, jún. 30, júl. 22, szept. 27, okt. 27, dec. 2
Oberon világai (3 előadás)
nov. 21, (2 ea) 24.

összesen: 68 előadás

Egyéb fellépések:

Költészet napi versperformansz ápr. 11.
Időkapu-performansz, Pécs máj. 1.
Tapintható álmok kiállítás jún. 20.
Tízperces színházak 3. jún. 27.
TÁP, Rossz lesz! fesztivál jún. 10.
Radikális workshop-bemutató jún. 12.
Merenyei tábor-bemutató aug. 15, 18
Viszonylag törmelékek, Esztergom, Piknik fesztivál szept. 5.
Arc poétika - Évadnyitó színházi fesztivál szept. 19.

összesen: 10 egyéb fellépés

Ebből vidéki:

Szeged - 5 Étellift, 3 Gyros (trilógia)
Sopron - 2 Brutus, 2 NCK, 1 Étellift
Pápa - 1 Gyros 2.0
Algyő - 1 Étellift
Zalamerenye - 2 táborbemutató
Debrecen - 1 Gyros 1.0
Budakeszi - 1 Gyros 1.0
Ajka - 1 NCK
Zsámbék - 1 Gyros 2.0
Esztergom - 1 performansz
Pécs - 1 performansz

összesen: 11 város, 23 fellépés

Külföldi:

Pozsony, Szlovákia: 1 Brutus, 1 Gyros 1.0
Legnica, Lengyelország: 1 Gyros 1.0
Prága, Csehország: 1 Gyros 1.0

összesen: 4 fellépés

Fesztiválok:

Art of Livin - nemzetközi multimédiás fesztivál (4 forduló, 4 ország)
Színváltások - Egyetemi Színpadok Szemléje (május, november)
Időkapu, Pécs, Labor
Fringe + fesztivál
Piknik fesztivál, Esztergom
Tízperces Színházak Fesztiválja
Thealter International – Szabad Színházak Találkozója
Függetlenek Éjszakája
Évadnyitó Színházi Fesztivál
Feszt-Fest – az évad legjobb előadásai
Zal'artmerenye
TÁP Rossz lesz!
ELTE Összművészeti Fesztivál
Nemzetközi Amatőr Találkozó, Zsámbék
Aranydeszka fesztivál, Ajka

15 fesztivál, 19 alkalom, 27 fellépés

2. Értékelő beszámoló

2009-ben csaknem 2-szeresére nőtt az előadásszámunk. Jelentősen növekedett a társulat tagjainak száma is (25-ről kb 40-re). Mindehhez nagymértékben szükség volt a Tűzraktér és a Sirály befogadó színházi tereire, a technikai apparátusra, a folyamatos szervezésre, és arra rengeteg energiára és időre, amit a társulat tagjai a próbákra és fellépésekre szántak. Munkánkat jelentősen könnyítette az OKM alternatív színházi pályázatán elnyert 2 millió forintos működési támogatás, valamint hogy Formanek Csaba az év elejétől a Tűzraktér színházszervezői feladatait is ellátja, ennek köszönhetően a helyi szervezés hatékonyabb tudott lenni. Jelentős előrelépés a több hónappal előre egyeztetett és meghirdetett előadások. Különösen fontos, hogy több rendező is beszállt az alkotói munkálatokba, így születhetett meg a Gyros-töredékek 2. és 3. része (Hodászi Ádám, illetve Anastasia Morrighan és Daniel Hall rendezésében), valamint tovább futott az évben Kovács Dániel NCK című munkája.

Közönségünk szintén nőtt. Nem csak számában (ez az emelkedő előadásszám miatt is történt), de összetételében is. Egyre több olyan vendégünk volt, akik nem a baráti vagy ismerősi körből kerültek ki, hanem a budapesti és egyéb vidéki játszóhelyek színházszerető közönségéből. Társulatunk számára ez kiváltképp fontos, ezt a tendenciát erősíteni szeretnénk a jövőben.

A futó előadásokról:

Az előadások színvonala összeségében emelkedő tendenciát mutat:

A Zsiráfivóhely sokadszorra felújított változata a 20. előadás után is teltházakat produkál, ami arról árulkodik, hogy az előadás jó híre terjed. A produkció kezd kiteljesedni, megtalálni egyre érettebb belső formáit és tartalmait. Jót tettek a szerepcserék, és a dramaturgiai változtatások, valamint a díszletek felújítása. Az anyagban való áldozatos elmélyülés meghozta gyümölcsét. Februártól havi 2 előadást tartunk belőle a Tűzraktérben.

A Brutus – mellyel első komolyabb szakmai és közönségsikereinket arattuk – 2009 tavaszi, Sirályban tartott előadásai nem érték el a kívánt színvonalat, de közben nagyon jól szerepelt Sopronban és az ELTE Összművészeti fesztiválon. Van még benne töltet: színvonalban, nézőszámban, mondanivalóban egyaránt. A darab felújítása januárra esedékes, februártól a Tűzraktérben fogjuk ismét játszani havi 1-2 alkalommal.

Az Étellift története kalandosan alakult: sok-sok változatás után egyre improvizatívabb mederben találta és kezdte el jól érezni magát az előadás. Erénye a könnyű utaztathatóság, a különböző terekhez való mobilitás. Havi 1 alkalommal játsszuk tovább a Tűzraktérben, és keressük a további vidéki fellépési lehetőségeket.

Az NCK-előadás kezdeti színvonalát tartva – némileg javítva - futott az évben, szép előadásszámot produkálva. A kevés próba okán (egyeztetési problémák) azonban a benne lévő fejlődési lehetőségeket érzésem szerint nem érlelte ki igazán. Az előadás további sorsa bizonytalan.

A Gyros-töredékek 1.0 előadás nemzetközi terepen is megállta a helyét, további külföldi forgalmazását tervezzük. Ugyanakkor a sok, különböző terekben megvalósított fellépés kissé szétzilálta a produkciót, emiatt januárban felújításra szorul. Az előadásban lévő gondolati és kreatív energia mindenképpen a további fejlődést kívánja, jó eséllyel számíthat még sikerekre. Ugyancsak jó esélyekkel indulhat a nemzetközi terepen az angol nyelvű Gyros 3.0, mely igazi közönségsikert aratott a budapesti fellépéseken, sok angol ajkú, Budapesten élő néző is látta és szerette. E két előadás havi rendszerességgel fut majd a Tűzraktérben februártól.

A Gyros-töredékek 2.0 előadás ígéretes indulás után – talán a kevés próba és kevés közönség miatt - némileg elveszítette lendületét. A közönség reakciói megoszlanak, persze hozzá kell tenni: az előadás formanyelvében sem vállalja a közönségsiker igényét. Szakmai visszajelzések viszont épp az ellenkezőjét sejtetik: Zsámbékon a zsűri dicsérte, legutóbb pedig a Magyar Színjátékos Szövetség Arany minősítését nyerte el. Januárban a Gyros 2.0 az Eötvös10-ben próbálja meg megtalálni helyét, jövője ennek függvényében is alakul majd.

Oberon világai címmel november végén tartottunk munkabemutatót a Szentivánéji álomból inspirálódva. A visszajelzések nagyon pozitívak, több nagyszerű alkotótárs csatlakozott hozzánk ennek révén, a munkát tehát folytatjuk.

Alapvető tapasztalatok:

A 2009-es tapasztalatok azt mutatják: a Radikális Szabadidő Színház színházra termett, kreatív alkotók csoportja, akik munkabírásuk és ihletettségük révén – lényegében önerőből – egy komolyan vehető, fejlődést mutató társulattá váltak. Fontos a nyitottság az új tagok és a különféle színházi műfajok iránt. Fontos a közönséggel való élő kapcsolat. Az előadások esetében a közönség visszajelzései iránymutatók tudnak lenni, a darabok a közönségnek készülnek, vagy legalábbis törekednek erre.

Idén több olyan taggal is bővültünk, akik működésünk hátterében nyújtanak egyre pótolhatatlanabb segítséget (asszisztens, színpadfelelős-kellékes, jegyfelelős-közönségszervező, pakolóemberek, fotósok, viedósok, stb.) A jövőben ennek a háttérnek a minél hatékonyabb működését kívánjuk segíteni, szükség esetén további kisegítő személyzetet bevonni.

Kiemelkedő jelentőségű a műhelymunkákban, szakmai workshopokban való részvétel, valamint a színházi fesztiválokon való jelenlét. A szakmai visszajelzéseken túl az élő kapcsolat ápolása más színházi csoportokkal, alkotókkal, gondolatokkal, irányzatokkal, szemléletekkel, technikákkal és műfajokkal. A társulat több tagja saját rendszeres belső tréningjein túl részt vett egy kubai színésznő kurzusán, japán mime workshopon, ismerkedett az olasz commedia dell'arte műfajával.

Hiányosságok:

A nagy aktivitás közepette sok olyan terület van, ahol további előrelépésekre lesz szükség a közeljövőben:

1. Aktívabb pályázati jelenlét - idő és energia okán csak kevés pályázaton vettünk részt, bár ezek mind sikeresek voltak (OKM működési, Új Tudás program). Jövőre több - köztük produkciós – pályázaton is indulni fogunk.

2. A szakmai sajtó hiánya – az érdektelenség és az informálás hiánya egyaránt oka annak, miért nem jelentek meg kritikák, interjúk, stb. a társulat életéről. Azon kevés, említésre méltó megjelenés:

- Boldog Zoltán a Gyros 1.0-ról az Irodalmi Jelenben >>
- Pethő Tibor cikke a kubai kurzus-bemutatóról a Magyar Nemzetben >>

3. Az egyetemi sajtó és egyetemi közönség tájékoztatása – az ELTE szétszórt intézményei és kulturális élete is az oka, hogy – nem csak a mi társulatunkról, hanem más egyetemi csoportokról - sem jelenik meg híradás, tájékoztatás az egyetemi újságokban (ha mégis, ritkán, és ad hoc jellegűen). Tervezzük az egyetemi sajtók felkutatását, megállapodást szeretnénk kötni velük, valamint folyamatosan informálni a programjainkról. Ide tartozik: tervben van egy egyetemi színházi szövetség megalapítása, melynek a fentieken túl sok egyéb feladata is lenne.

4. A Tűzraktérben kialakított próba- és játszóhelyünk – a produkciók nagy számának és a szükséges próbaidőnek köszönhetően kezd szűkössé válni. Emiatt keresünk egy másik, állandó próbahelyet, ahol elsősorban hosszabb lélegzetű projektek kifejlesztését tervezzük, valamint részint raktározási célokat is szolgálna.

5. További technikai fejlesztéseket kell véghezvinni: lámpapark fejlesztése, hangrendszer fejlesztése, további munkálatok a Radikális Bázison, függönyvarrás, kellékek-jelmezek felújítása-karbantartása, stb.

6. További képzési feladatok: a társulatnak a közeljövőben beszéd- és hangképzésre, többeknek további alapvető mozgásképzésre, valamint általános színészképzésre van szükségük. Ebben sosem állhatunk meg, a színészi képességek karbantartása, frissítése továbbra is elsőrendű fontosságú, s mivel nem csak egyéni teljesítményekről van szó: ezzel párhuzamosan a közös játékok fejlesztése, a színpadi kommunikáció belső építése.

3. Összegzés

Sok eredmény, sok tennivaló. Találkozzunk 2010-ben is!

Üdvözlettel:
Formanek Csaba
művészeti vezető
Radikális Szabadidő Színház

Étellift, 20. előadás

2009-12-08T11:42:00.000-08:00

Szabó András képei itt >>

Fantommajmok: NCK - decemberi fotók

2009-12-08T11:33:00.000-08:00

Nézd meg Szabó András többi fotóját is >>

Gyros 2.0 és 3.0 októberben

2009-12-08T11:26:00.000-08:00

További képek >>

Szabó András fotói

Radikális tréning-hétvége októberben

2009-12-08T11:13:00.000-08:00

A többi kép itt >>

(készítette: Szabó Béla)

Gyros 1.0 vizuál-részlet

2009-12-07T15:17:00.000-08:00

Ofélia megtalálja apukáját egy jó kis helyen

(film by IlluVision & Radikal Pictures)
Szereplők: Szakács Zsuzsi, Beczásy Áron
Itt nézd meg! >>

Hazaút Legnicából

2009-12-07T13:07:00.000-08:00

fotók: Formanek
További képek itt >>

Kora őszi életképek a Bázison

2009-12-07T13:01:00.000-08:00

all photos by Formanek >>

Formanek a Jancsó-filmben

2009-12-07T12:53:00.000-08:00

Mundruczó Kornéllal (és Mónikával) az Oda az igazság!-ban (fotó: Horniák Ágnes)
A többi képet itt találod! >>

Kedélyes játék a halállal

2009-12-07T12:37:00.000-08:00

Kubai színészvezetés testbeszéddel az udvari sörözőben és az emeleten

(Pethő Tibor cikke a Magyar Nemzetben Yolanda Ulloa kurzusáról)

A Radikális Szabadidő Színház gyakorlatilag az ELTE házi teátrumaként alakult annak idején. Kisebb változások után ma a VI. kerületbe költözött Tűzraktér épületében működik Formanek Csaba vezetésével. Itt látták vendégül a nyár végén a kubai színésznőt, Yolanda Ulloát, aki mozgásművészeti kurzust, vagy ahogy itt nevezték, workshopot tartott az érdeklődőknek, elsősorban a színpad tagjainak.

Az udvari romkocsma kissé múltidéző hangulatú, persze az is lehet, hogy a negyvenes-ötvenes évek dzsessz-, tangó- és swingmuzsikája az ősztől meglegyintett félhomályos, sejtelmesen megvilágított esti hangulattal összegubancolódva okozza az érzéki csalódást. Mintha a söntés és az udvari székek és asztalok közti placcon feltűnő, kissé katonásan határozott mozgással, libasorban közeledő szereplők is erre a homályos atmoszférára akarnának ráerősíteni egységes fekete öltözékükkel, az afrikai törzsek világát idéző dobkísérettel.

A csoportból aztán csak a kivételesen fehérbe és régimódi keménykalapba öltözött Formanek Csaba marad a színen. Egyszemélyes szertartása, amely stílusos elegye az utcai koldusnak, az alkalmi bohócnak, mintha egyenes folytatása lenne a szintén a Tűzraktérben futó nyári programsorozatnak, a tízperces színházak fesztiváljának. Itt Formanek egy humorral-öniróniával átitatott ars poétikus magánszámot adott elő, ugyanazzal a bohócos kedvességgel, mint most, az italospult mellett. Az új performance, hasonlóan a korábbihoz, mintha naiv módon lecsupaszítva a színésznek a tárgyakhoz fűződő viszonyát vizsgálná. Az egyszerűség bensőségességet szül, a kézbe vett kalitka pedig bevásárlóneccet formáz – ez az érzete támad a szemlélőnek, ahogy elnézi, hogyan vonszolja Formanek a púposan megrakott cekker-kalitkát.

Persze Yolanda Ulloa kurzusának is hasonló tematikája volt: a test és a kifejező helyváltoztatás, a testvezetés, illetve a test, a tér és a „beszédes csönd” egybehangolása, a testbeszéd zenével. Ennek jegyében folytatódik az est némi intermezzo után. Formanek ugyanis a halál nevében kezd érdeklődni a figyelő, békésen iszogató nézőktől: mikor akarnak meghalni? A kényelmetlen, taszító, „alkalmatlan időben” szembesítő kérdésre elsősorban az asztaloknál felelő színészrésztvevők adják meg a választ, majd a kissé megcsappant számú nézőseregtől kísérve a társaság egy első emeleti szobába távozik, ahol az előadás második része következik. Yolanda kommentárjai mellett folytatódik a haláljáték, előbb az elemek és a föld, a víz, s járulékként a növényvilág alapmozgásainak imitálásával, majd megjelenik az ember, mégpedig a földet művelő, a földdel együtt élő ember, s nyomában a Halál Formanek képében, aki azonban – nyilván szándékosan – inkább emlékeztet egy tréfás-csúfondáros démonba oltott hullaházi tisztviselőre, mint a megszemélyesített enyészetre. Kis híján meg is ölik, nevezzük így, Halálkát a rárontó falusiak, ő viszont búcsúzóul minden távozónak – akit ismer – odasúgja a keresztnevét. Részben társsá válik a közönség is, az évadkezdés egyre közelgő hangulatával átitatva.

(A test tükre. Yolanda Ulloa workshopja. Radikális Szabadidő Színház.)

Többi kép itt >>

Thealter 2009 - lazítás...

2009-12-07T10:48:00.000-08:00

Összes kép itt! >>
(by Szücs-Szabó Máté)

Júniusi Tűzraktér - életképek

2009-12-07T10:35:00.000-08:00

Szücs-Szabó Máté képei
Nézd meg az összeset! >>

Gyros 1.0 Pozsonyban az Art of Livin fesztiválon májusban

2009-12-07T10:15:00.000-08:00

Összes kép >>

Zalamerenyei tábor 2008. (tavalyi képek :)

2009-12-07T09:49:00.000-08:00

Albumok:

Brutus-előadás >>

Rosencrantz-próbák 1. rész >>, 2. rész >>

Falunap >>

Bulik >>

Új képek Szabó Andrástól

2009-11-03T14:22:00.001-08:00

Zsiráfivóhely, október 28. >>

Gyros-töredékek 2.0 és 3.0, október 27. >>

Plakát :)

2009-10-19T13:03:00.000-07:00

Zsiráf legutóbb - Balogh Adrienn képei

2009-10-13T13:46:00.001-07:00

Újabb évadnyitó képek

2009-09-30T16:51:00.000-07:00

Szabó Béla fotói. További képek itt >>

Újabb felújítás-képek

2009-09-30T16:31:00.001-07:00

Szabó Béla képei. További képek itt >>

Mi készen vagyunk! ...és Te felkészültél?!

2009-09-25T18:17:00.000-07:00

----------------------------------------------------------->

Évadnyitó az Andrássyn, Radikális stand

2009-09-23T06:15:00.000-07:00

Videó: http://www.noltv.hu/video/1864.html

Videó: http://www.kulturpart.hu/mozgopart/15279/a_fuggony_mogott_valami_nagyon_erdekeset_lathatsz

Még 1 fotó: http://foto.szinhaz.hu/main.php?g2_itemId=5121

Dé Pompeius csarnokánál

2009-09-17T00:59:00.000-07:00

(Vörös Sára...:)

A társulat a Thealteren

2009-09-13T03:05:00.000-07:00

2009. július 22-én, a Gyros-előadások után, a JATE Klubban.
Kovács Dani, Mándly Móni, Kása Tímea, Bíró Éva, Szücs-Szabó Máté, Szakács Zsuzsi, Szitás Balázs, Kiss Dóra, Farkas Kata, Szabó Emese, Béres Miklós, Bálint Ágnes, Beczásy Áron, Regényi Júlia, Formanek Csaba, Formanek István, Anastasia Morrighan, Pokorny Szilárd, Daniel Hall, Császár Dávid.
fotó: Galkó Janka

Bázis-felújítás a Tűzraktérben

2009-09-08T12:44:00.000-07:00

Nézd meg a képeket! >>

fotók: Formanek István

Zsiráfivóhely - ismét felújítva!!!

2009-09-08T11:05:00.000-07:00

Ismét felújítjuk immár csaknem 2 éve bemutatott előadásunkat. Új szereplők, új történetszálak és látványelemek. Balim-bo Baru univerzuma tágul...

Zsiráfivóhely

Drinking Spot for Giraffes

afrikai mese a szerelem és az idő születéséről, 75 perc

előadások: szeptember 28. 20h, október 28. 20h (20. előadás!), november 30. 20h (bemutató: 2007. november)

A Radikális Szabadidő Színház előadása apokrif teremtéstörténet: ezúttal egyetlen lelki mozzanat 75 perces anatómiája, árnyjátékokkal, versekkel, zenével.

Szereplők:
Balim-bo Baru - Sütő András
Királynő - Szabó Emese
Smith, zsiráfvadász - Kovács D. Dániel
Erdőtündér - Császár Dávid
Smith szerelme - Kiss Dóra
Manóné - Farkas Kata
Kőszívű hölgy - Szakács Zsuzsa
Árnyékember - Formanek István
Öreg - Szitás Balázs
Postás - Pokorny Szilárd

Versek:
Rakovszky Zsuzsa

Szövegek:
Kovács D. Dániel, Kiss Dóra, Formanek Csaba

Felhasznált zenék:
Jürgen Knieper, Hollós Ilona, Ekova, Hedningarna, Nina Simone, Schubert, Kispál és a Borz, Made to Measure, Minimal Compact

Díszlet, dramaturgia és rendezés:
Formanek Csaba

Támogatók:
OKM, ELTE, Tűzraktér

Kritikák:

„Formanek rendkívül ötletes a rendezésben. Egy írásvetítő használatával, új nyelven, számtalan értelmezési lehetőséget adva magában a formában is megteremti azt az alternatív világot, amelynek szándékoltan eretnek történéseiről a darab szól.” (Pethő Tibor, Magyar Nemzet)

„A Radikális Szabadidő Színház Zsiráfivóhelye egy továbbfejlesztett gyermeki fantáziavilágot pezsdített színpadra, mozgásban, hangban, ötletben. Utazás, magány, gyermetegség, erőszak, álom és valóság, idő és időtlenség, anyagba zuhanás és fölötte lebegés. Címszavakban így emlékszem, de ennél sokkal több volt. Árnyjáték kollázsok folytak össze testi határokkal, párbeszédek a paradoxonnal, mesével, színjátékkal. Jól. Igazi gyerekszabad fantáziából táplálkozó agymenésmeditációrituálé."(Barna Martin írása a dunatv.hu-n)

Díjak:

Legjobb főszereplő, legjobb rendezés és látvány (Magyar Művek Szemléje, 2008)
ARANY minősítés (Magyar Színjátékos Szövetség, 2008)
Kaleidoszkóp-különdíj (Kaleidoszkóp Versfesztivál, 2008)

Merenyei etűdök

2009-08-21T11:41:00.000-07:00

Az augusztus 16-ai munkabemutató. További képek itt >>

TÁBOR!!! - Zalamerenye 2.0

2009-08-11T19:06:00.000-07:00

Mától Zalamerenyén vagyunk.
Mit fogunk csinálni?
Mi sem tudjuk még.

De mégis, most az a tábor lesz, ahol nagyon pici dolgokkal nagyon sokat fogunk foglalkozni, valójában nyaralunk, és mellette nagyon keményen dolgozunk is, olyanokra szánunk időt, amire egyébként ritkán vagy sose, odafigyelünk egymásra, játszunk és tanulunk. Közben feltöltődünk. Közben valami más állapotokat keresünk. Ahová, ahonnan szólni lehet, érdemes.

Olyan dolgokkal foglalkozunk, melyekre itt, Budapesten nem lenne időnk, figyelmünk. Környezetünk.
Keresessük a környezetünk.
Megpróbáljuk a saját helyünkön kezelni magunkat, egymást.
Csoportot alkotni.
Együtt gondolkodni.
Az egyéni utak átka nélkül. Az egyéni utak áldásával.

Ha valaki jön, csöndesen, szívesen fogadjuk.
Csak ne kérjen engedélyt!
Csak engedelmeskedjen.

Pilinszky János: Apokrif

2009-08-01T06:00:00.000-07:00

(A Gyros-töredékek 1.0 előadásban Hamlet monológja...)

1

Mert elhagyatnak akkor mindenek.

Külön kerül az egeké, s
világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.

De virrasztván a számkivettetésben,
mert nem alhatom akkor éjszaka,
hányódom én, mint ezer levelével,
és szólok én, mint éjidőn a fa:

Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
És tudjátok nevét az árvaságnak?
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?
Az éjszakát, a hideget, a gödröt,
a rézsut forduló fegyencfejet,
ismeritek a dermedt vályukat,
a mélyvilági kínt ismeritek?

Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten
a haragos ég infravörösében.

Így indulok

Szemközt a pusztulással
egy ember lépked hangtalan.
Nincs semmije, árnyéka van.
Meg botja van. Meg rabruhája van.

2

Ezért tanultam járni! Ezekért
a kései, keserü léptekért.

S majd este lesz, és rámkövül sarával
az éjszaka, s én húnyt pillák alatt
őrzöm tovább e vonulást, e lázas
fácskákat s ágacskáikat,
Levelenként a forró, kicsi erdőt.
Valamikor a paradicsom állt itt.
Félálomban újuló fájdalom:
hallani óriási fáit!

Haza akartam, hazajutni végül,
ahogy megjött ő is a Bibliában.
Irtóztató árnyam az udvaron.
Törődött csönd, öreg szülők a házban.
S már jönnek is, már hívnak is, szegények
már sírnak is, ölelnek botladozva.
Visszafogad az ősi rend.
Kikönyöklök a szeles csillagokra -

Csak most az egyszer szólhatnék veled,
kit úgy szerettem. Év az évre,
de nem lankadtam mondani,
mit kisgyerek sír deszkarésbe,
a már-már elfuló reményt,
hogy megjövök és megtalállak.
Torkomban lüktet közeled.
Riadt vagyok, mint egy vadállat.

Szavaidat, az emberi beszédet
én nem beszélem. Élnek madarak,
kik szívszakadva menekülnek mostan
az ég alatt, a tüzes ég alatt.
Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek,
és mozdulatlan égő ketrecek.

Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál!
Nincs is szavam.
Iszonyu terheomlik alá a levegőn,
hangokat ad egy torony teste.

Sehol se vagy. Mily üres a világ.
Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.
Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
Fáradt vagyok. Kimeredek a földből.

3

Látja Isten, hogy állok a napon.
Látja árnyam kövön és keritésen.
Lélekzet nélkül látja állani
árnyékomat a levegőtlen présben.

Akkorra én már mint a kő vagyok;
halott redő, ezer rovátka rajza,
egy jó tenyérnyi törmelék
akkorra már a teremtmények arca.

És könny helyett az arcokon a ráncok,
csorog alá, csorog az üres árok.

Gyros-trilógia a Thealter-en

2009-07-29T17:32:00.000-07:00

Társulatunk július 21-22-én Szegeden lépett fel a 19-edszer megrendezett Thealter fesztiválon, az Ekisfeszt szekció keretén belül.

Az itt készült beszámolók, interjúk, fotók és hanganyagok:

Gyros-töredékek 1.0 - Szögi Lackó fotói >>

Gyros-töredékek 2.0 - Révész Róbert fotói >>

Gyros-töredékek 3.0 - Révész Róbert fotói >>

Interjú Béres Miklóssal és Formanek Csabával (Thealter Rádió) >>
Gyros-töredékek 1.0 (rádiófelvétel - részletek az előadásból) >>

Boldog Zoltán a Gyros 1.0-ról az Irodalmi Jelenben >>
"Rosencrantz és Guildenstern villanyszerelők, keresik a hibát – a rendszerben, bárhol, ott, ahol nincs. Ott, ahol nincs, csinálnak. Egymással és egymás ellen dolgoznak. Szerencsétlenek, bohócok, szeretnivalók. Egyszer főszereplők, de máris mellékszereplők. Hézagos angol tudásuk már-már maga is techno, akár az átvezető részek. Meghalnak, feltámadnak, újabb szereplőkkel találkoznak. Apával és lányával, a lehallgatótiszttel és várandós gyermekével, zsarolással. Meg egy bombával és egy színpaddal, melyet Hamletnek készítenek. Hamletnek, aki megérkezik. Végül minden robban.

Az apró elemek nagy színháza az ELTE-n alakult társulat előadása, és akár a Gyros darabjai, úgy álltak össze egy nagy falattá, majd egy könnyen emészthető hosszú vacsorává. Az abszurd kellékeivel, lehetetlen helyzetekkel, némi elidegenítéssel, ügyesen kihegyezett apró szituációkkal és nyelvi megoldásokkal (Guns and Rosencrantz). Slágergyanús dallal a Simon and Guildfunkeltől, a Talán eltűnök hirtelen és az Apokrif frenetikus előadásával, utóbbi hangalámondásos kivonatolásával. Leleményes és egyben minimalista megoldások, a szöveg helyett beszélő arcjátékkal, gesztusokkal és mozgással, melyet videóbeté-tech kísér-tech. Az Apokrif vizionált apokalipszise a robbanással elérkezett, a katarzis is ott keresendő, vagy máshol, vagy sehol."

Nyemcsók Éva blogja a Gyros 2.0-ról >>
"a radikális szabadidő színház újraértelmezte hamlet és a nők viszonyát.
a nők és a nők viszonyát."

Gyros-töredékek 1.0 - Rövidzárlat Helsingőrben

2009-07-15T18:25:00.001-07:00

Szabó Béla képei >>

Gyros-töredékek 2.0 - Gyros-galacsin

2009-07-15T18:18:00.001-07:00

Szabó Béla fotói >>

Gyros-töredékek 3.0 - Hell Singers

2009-07-15T18:15:00.000-07:00

Szabó Béla fotói >>

Képek a tréning-bemutatóról

2009-07-13T15:16:00.000-07:00

Balogh Adrienn és Pokorny Szilárd fotói. További képek >>

Tréning-munkabemutató

2009-07-11T10:23:00.000-07:00

Június 12-án, vasárnap este 8-tól a hétfőn indult színésztréning munkabemutatóját nézhetitek meg a Tűzraktérben. Kb. másfél óra nyilvános, olykor irányított improvizáció: mozgás, zene, gesztusok, viszonyok.

Színészek: Dani Elizabeth, Világ Viktória, Béres Miklós, Szitás Balázs, Varga Bence;
Szaxofonon kísér: Francesco (from Italy)
Rendező: Formanek Csaba
belépés ingyenes!

A résztvevők a kurzus során fizikai feladatokon, különféle testi gyakorlatokon és egyéb kreatív foglalkozásokon keresztül dolgoztak azon, hogy eljussanak olyan lehetséges belső állapotokig, amelyek révén elkezdhetik kialakítani saját belső színpadi szabályrendszerüket.

Az eredmény önmagát fogja igazolni, de hogy mi is fog történni, az csak akkor és ott derül majd ki mindannyiunk számára.

Mindenkit szeretettel várunk!

Kiállítás-képek

2009-07-02T12:42:00.001-07:00

Szabó Béla képei. Több képért tovább >>

Évadzáró nézőszámok

2009-07-01T10:12:00.000-07:00

A június 29-30-án a Tűzraktérben tartott Gyros-trilógia nézőszámai:

Gyros 1.0 - Rövidzárlat Helsingőrben -- 65 fő
Gyros 2.0 - Gyros-galacsin -- 40 fő
Gyros 3.0 - Hell Singers -- 55 fő

Összesen: 160 fő

Köszönjük az érdeklődést és a részvételt!
Hamarosan jönnek a fotók!

Újabb Gyros-plakát

2009-06-24T10:13:00.001-07:00

Gyros-plakát

2009-06-23T16:23:00.001-07:00

Egyetemi színházak a Tűzraktérben

2009-06-23T00:55:00.000-07:00

Bevezető az Új tudás program amatőrszínházi pályázatához

A budapesti egyetemi színházi társulatok nincsenek könnyű helyzetben. A régi legendás évek után hosszú csend jellemezte a közeget, mely idő alatt a strukturális feltételek maradványai is feloszlottak. Az ELTÉ-n például, az ország legnagyobb egyetemén, évek óta nem sikerül létrehozni egy központi helyen lévő állandó színházi előadótermet. Próbálni márpedig nem lehet hosszú távon az éppen üresen hagyott tantermekben, mint ahogy az egyetem költségvetésében az egyetemi színházakra fordítható éves 400 ezer Ft sem elegendő a vegetáláson túl semmire. Persze máshol sem fényesebb a helyzet. Hol a lehetőségek hiányoznak, hol a tehetséges, motivált fiatalok, hol a csoportvezető hiánya, gyengesége okoz problémát. Nem csoda hát, ha az évről évre megalakuló új csoportok 1-2 év múltán kifáradnak, feloszlanak, és eltűnnek a palettáról. Még szinte mielőtt szakmai fogékonyságuk bármennyire is kifejlődhetett volna. Az alkotóközösségek felmorzsolódnak, legfeljebb egyéni karrierek mentén kígyóznak be alkotók a művészeti felsőoktatásba. A mégis – szinte csoda folytán – fennmaradó társulatok előtt szinte csak egy út áll: megvárni, míg kinőnek az egyetemista korból és az alternatív színházak terepén próbálnak szerencsét.

Az egyetemi színház azonban mégis jelenthet többet: egy korosztály, egy szellemiség hangját, tetteit, világnézetét. A Tűzraktér a kezdetektől nyitva tartotta kapuit az egyetemisták felé. Még a Tűzoltó utcai épületben próbahelyet adott az ELTÉ-s Radikális Szabadidő Színháznak és a közgázos KASZT-nak, a tavalyi Hegedű utcai nyitás óta pedig – a Sirállyal közösen - befogadta a Színváltások – Egyetemi Színpadok Szemléje fesztivált is. A lehetőségek, ha szerények is, adottak.

Az Új tudás program pályázati lehetőségeit arra használnánk, hogy három, komoly szándékokkal bíró, tehetséges tagokkal rendelkező egyetemi társulatot segítsünk munkájukban. Az ARTatlanok, a Fantommajmok és a KASZT egyetemi színpadok elmúlt éves munkáit ismerve kijelenthetjük: mindhárman bizonyítottak már: a legnehezebb időszakokban készítettek színházi előadásokat, próbálván saját útjaikat kitaposni. A Tűzraktér a 3 elkészült új produkciót (egyet az ősz során, 2-t tavasszal) a premierektől számítva 3-3 hónapra műsorra tűzi befogadó színházában, és havi 2 előadást biztosít számukra. Sikeres együttműködés esetén további játéklehetőségek is nyitva állnak a társulatok számára. Mindehhez főpróbahetet és alkalmanként további próbaidőt és teret biztosítunk, valamint rendelkezésükre bocsátjuk a helyi hang- és fénytechnikát is, valamint programszervezői apparátusunkat.

Hiszünk abban, hogy ha a méltó körülmények között zajló munka találkozik az alkotói tehetséggel és alázattal, akkor minőségi produkciók jönnek létre. Hiszünk abban is, hogy pici centralizációval, de az autonómia biztosításával ezek az egyetemi társulatok bátorságot nyerhetnek, és nagyobb erővel vághatnak bele terveikbe. Ehhez kérjük a kuratórium szíves támogatását.

Budapest, 2009. június 22.

Formanek Csaba
színházi szervező
Tűzraktér – Független Kulturális Központ

Részlet a kiállításból

2009-06-21T01:58:00.000-07:00

Június 27-ig mindenkit várunk, naponta valamikor a Tűzraktérben, nézzétek meg!
(fotó: Bálint Ágnes)

Tapintható álmok

2009-06-18T07:47:00.001-07:00

A Radikális Szabadiő Színház 7 éves működése alatt született előadások jelmezeiből, díszleteiből és kellékeiből nyitunk egyhetes tárlatot június 20-án, 19 órakor a Tűzraktérben. Fotók, szövegpéldányok, rendezői jegyzetek, videórészletek, valamint egyéb dokumentumok színesítik a kiállítást. Élő installációként a színészek részleteket ad(hat)nak elő a művekből. Az előadások, melyeket megidézünk:

Mélységes érzelmek emberi lények között (2002)
A Prospero-szigetek (2004)
A szerelem írásjegyei (2006)
Élőszoba 1-3. (2006-7)
Mizantróp (2007)
Hermész a Senkiföldjén (2007)
Patyomkin projekt 2.0 (2007)
Zsiráfivóhely (2007)
Brutus (2008)
Patyomkin projekt 3.0 (2008)
Az étellift (2008)
A gyermek (2008)
Gyros-töredékek (2009)

A kiállítás június 27-ig látogatható naponta 10 és 18 óra között.

Június 27-én a Tízperces Színházak Fesztiválja keretében Formanek Csaba előadja a RÖR - Radikális Összes Rövidítve című 10 perces performanszát, ezzel a kiállítást bezárjuk.

Gyros-töredékek 1.0 - Matej fotói

2009-06-15T15:16:00.003-07:00

A június 12-ei előadás (Art of Livin, Tűzraktér) Matej Borovicka által készített fotói. A többi itt >>

Gyros-töredékek 1.0 - Rövidzárlat Helsingőrben egy hardverfejlesztési terv tükrében villamosmérnök szemmel

2009-06-13T09:12:00.000-07:00

Véghelyi Zoltán levele az iwiw Klub fórumából

Drága Barátaim!

Engedjétek, meg, hogy megosszam veletek, hogy milyen felfedezést tettem az elmúlt héten Tom Stoppard, Ti, és végül de nem utolsó sorban Formanek Csabának köszönhetően. :-) folytatás >>

Brutus - újabb ELTE-fesztiválos képek

2009-06-05T13:37:00.000-07:00

Solymos Tamás (solyomka@hotmail.com) képei az április 23-ai előadásról. További fotók itt >>

Készíts tízperces színházat!

2009-05-30T16:53:00.000-07:00

És jelentkezz a harmadik
Tízperces Színházak Fesztiváljára.
A téma ezúttal: PÁNIK.
Jelentkezési határidő: június 15., 12 óra
Részletek>>

Riportfilm a Radikálisról

2009-05-29T09:54:00.000-07:00

Radikális-riportfilm (2009) from Formanek István on Vimeo.

Arcok egy másik világból

2009-05-29T04:10:00.000-07:00

interjú a Radikálissal a zartkor.hu-n

Mit tehet ma Magyarországon egy tehetséges, elhivatott, ám a húsosfazéktól messze táborozó színházi csapat? Hogyan tudnak érvényesülni egy olyan passzív befogadói közegben, mint a magyar kulturális élet? Többek közt erről beszélgettünk a Radikális Szabadidő Színház alkotóival: Formanek Csaba társulat-vezetővel és Pokorny Szilárd színésszel. >>

Brutus az ELTE Összművészeti fesztiválon

2009-05-28T18:52:00.000-07:00

Hamar Gyuri fotói a Brutus április 23-ai előadásáról, a Ráday Klubban >>

Színváltások 4. - sajtótájékoztató

2009-05-07T19:36:00.000-07:00

Részletes program: http://fesztival.blogspot.com/
Cikk a kultura.hu-n >>

Brutus, 20. előadás

2009-04-25T17:53:00.000-07:00

A Brutus 20. előadását 2 fotós is megörökítette a Sirályban, április 8-án. Hamarosan jönnek a soproni és a Ráday-s fotók is!

Szabó Béla képei >>

Galkó Janka képei >>

Az évad utolsó Brutusa

2009-04-22T13:29:00.000-07:00

április 23-án csütörtök este 8-tól az évadban utoljára, 24. alkalommal játsszuk Brutus című Fringe-díjas előadásunkat az ELTE Összművészeti Fesztiválon, a Ráday Klubban. Budapesten először játsszuk aréna-változatban (körbeülős nézőtér). Aki csak teheti, jöjjön el megnézni.

Cat szerepében ezúttal: Formanek Csaba

Ha jönnétek, jelezzetek e-mailben, vagy lepjetek meg minket váratlanul!

A belépés ingyenes, de ha tetszett az előadás, 700Ft adományt szívesen fogadunk a társulat munkájának segítésére.

Brutus, 20-21. előadás

2009-04-09T03:30:00.000-07:00

Az étellift - a legújabb változat és szereposztás!

2009-04-04T16:36:00.000-07:00

április 7., kedd 19 óra - Tűzraktér

Ben - Formanek Csaba
Gus - Szitás Balázs

Max. 15 néző! Bejelentkezés szükséges!
szinvaltasok@gmail.com
70/381-68-90

Az étellift Szegeden

2009-03-30T08:07:00.001-07:00

Március 29-ei előadás, Milleniumi Kávéház, Szeged. További képek itt >>

Don Quijote-próba

2009-03-30T08:02:00.000-07:00

Festés a Tűzraktérben

2009-03-30T07:46:00.000-07:00

Képek a pozsonyi Brutusból

2009-03-26T18:46:00.000-07:00

Egyelőre ezek, reméljük beszerezzük a többit is...

forrás: http://homodram.com, http://laci.blog.hu

Brutus, 18-19. előadás

2009-03-23T17:28:00.000-07:00

Március 24-25. kedd-szerda, 20 óra - Sirály, Király u. 50.