Sajtó

Utcára tett szellemiség? - egy befogadó színház a csőd szélén


2010. augusztus 02., hétfő, 08:11, hvg.hu
Szerző: Somogyi Nóra

Fogyókúrára fogják a független színházakat. A zárolt 1,3 milliárdos összeg 66 százalékát „majd valamikor az évben” folyósítják az e kategóriába tartozó szervezeteknek, a korábbi pályázatokon elnyert támogatások arányában. A maradék egyharmad sorsa bizonytalan, lehet, hogy kifizetik, lehet, hogy nem. A Nemzeti Erőforrás Minisztériuma mintha kerülné az egyenes válaszokat. Az egyik prominens alternatívot, a Tűzraktért is fenyegeti a fizetésképtelenség. Formanek Csaba, a színház szervezője, egyben a Radikális Szabadidő Színház művészeti vezetője, a rendkívüli helyzetet ecseteli.

A teljes cikk itt:
http://hvg.hu/velemeny/20100731_fuggetlen_szinhazak_tuzrakter
 
 
'A zsidóság maga egy kérdőjel'
http://beta.nol.hu/kult/_a_zsidosag_maga_egy_kerdojel_
Tuvia Tenenbom, a New York-i Zsidó Színház igazgató-rendezője egy fekete komédiáról

Mélységesen sötét és mulatságos darab Az utolsó zsidó Európában. A valóságot minden abszurditásával együtt mutatja meg, az antiszemitizmus képébe röhög. Tuvia Tenenbom, a New York-i Zsidó Színház igazgatója és rendezője, az identitás kereséséről, a zsidóság örök bizonytalanságáról, előítéletek elől rejtőzködésről, és az álszentség mögött lappangó látens gyűlöletről mesél ebben a fekete komédiában.

Frisch J. Anna, Suhajda Gábor
NOL
2010. július 26.

Külföldön az előadás szélsőséges érzelmeket váltott ki a közönségből, és a szakmán belül is, de senkit sem hagyott hidegen: nagy sikere mellett sokan támadták a saját zsidóságát is öniróniával megélő Tenenbom darabját. Lengyelországban tüntettek ellene, Amerikában a lengyel nagykövetség tiltakozása és a New York Times színházi rovatának bojkottja keltett botrányt. Május óta már játsszák Budapesten, a Tűzraktérben is. A magyar verzióról az egyik főszereplővel, Pálos Zsuzsa színésznővel és Formanek Csabával, a darab társrendezőjével, a Radikális Szabadidő Színház művészeti vezetőjével beszélgettünk.

- Hogyan született meg az előadás Budapesten?

Formanek Csaba: - Tuvia egyszer már megpróbálta színre vinni a darabot a Katona József Színházban, de ott végül nem jött össze. Aztán az egyik nyáron, amikor itt járt, megtetszett neki a Tűzraktér hangulata, így felmerült, mint lehetséges helyszín. Sikerült megállapodniuk a vezetőséggel, hogy idehozza az előadást, és el is jön elkezdeni a rendezői munkálatokat. Erre nagyon jó időszaknak tűnt 2010 májusa, mivel ekkor volt a Tűzraktérben a Művészettel a diszkrimináció ellen programsorozat, ennek keretében valósult meg a darab.

Pálos Zsuzsa: - Szerencsénk is volt, mert pályáztunk a Színész Szakszervezetnél, és az utolsó pillanatban sikerült támogatást nyernünk. Ez nagyon megtisztelő volt, mivel a darab sokaknak ad munkalehetőséget, fiataloknak is, és jó, hogy pártolják ezt a fajta munkát.

- Milyen volt együtt dolgozni Tuviával?

P. Zs.: - Nehéz. Egyfelől mindannyian tudtuk, hogy visszaszámlálás van, hiszen május elején vállaltuk el a szereplést, és 28-án már közönség elé kellett állnunk. Másfelől meg kellett értenünk az anyagot, ez pedig igen nehéz előadás, mert több síkon fut, és ha az egésznek a filozófiáját nem értjük, úgy borzasztóan félre lehet játszani, vagy el lehet menni teatralitásba. Lépést kellett tartanunk azzal a fajta célzatossággal, amit az író-rendező már kipróbált korábbi előadások során. Vissza akart látni érett folyamatokat, nagyon hamar kívánta, hogy érett szinten legyünk a figurák és viszonyok megértésében, a szerep értelmezésében. Ki kellett bogozni és megérteni azt a furcsa erkölcsi létet, ami itt kibontakozik. Ki szülő, ki testvér, ki zsidó, ki nem zsidó... vagy esetleg náci? Nehéz volt így elindítani a próbákat. Tuvia tudta a saját darabját, mi meg nem annyira. Tehát nehezen indultunk neki, de aztán egyszercsak eljött egy olyan szentséges pillanat, amikor beestünk abba az ihletett állapotba, amin keresztül aztán sikerült megvalósítani és bemutatni a darabot. Ráadásul Csaba nagyon jól tudta vezetni a próbákat, mikor Tuvia már nem volt itt, tökéletesen tudta, hogy melyik szál hogy működik, mit nem szabad félrevinnünk.

F. Cs.: - Maga a drámai anyag, mint minden jó dráma, rendelkezik bizonyos kódokkal. A munka során a színészeknek, a rendezőnek és a többi munkatársnak meg kell értenie, hogyan van belebújtatva a darabba az a játékmód, amit az előadás megkíván. Tuvia ötdiplomás ember, többek között vallástudományt is végzett, így ezekben nyilván nagyon otthon van. Sok kultúrkörnek és történelmi korszaknak egyfajta zanzája, és egy nagyon ügyes dramaturgiával való összesűrítése ez a darab, ráadásul nagyon sok síkon van megírva. Ezeket nekünk mind-mind meg kell próbálnunk fölfejtenünk ahhoz, hogy megértsük, mi az, amit vár tőlünk ez az előadás.

- A közönség hogyan boldogul ezekkel a bonyolult viszonyrendszerekkel?

P. Zs.: - Sok minden függ attól, hogy mire van ránevelve a közönség. A Tűzraktér pikantériája, hogy aki ide eljön, az tudja, hogy valami különös fog történni. Ők ki vannak erre hegyezve. Persze egy ilyen előadásban, ahol többféle korosztály, múlt, állapot szegül egymásnak, nagyon tisztán kell játszanunk, hogy a néző abban a pillanatban azon kezdjen el gondolkodni, ami majd csattan iksz pontnál. Például érdekesen említ bibliai témákat a darab: vannak olyan pillanatok, amelyeket a templomi képekhez, bibliai ábrázolásokhoz köthet az a néző, aki ezt tudja és érti. Nekünk pedig segítenünk kell abban, hogy ezeket belelássa, úgy, hogy közben nem állhatunk bele egy-egy mozdulatba, mondatba.

De ha bárkiben felmerül kérdés, nyitottak vagyunk, az interneten vagy egyéb módon beszélgetünk a dologról. Amikor itt volt Tuvia, akkor három előadás úgy ment le, hogy a darab előtt elég komoly beszélgetés folyt a nézőkkel. Én nagyon sajnálom, hogy nincs már több ideje Budapesten lenni, de megígérte, hogy jön ősszel, és ha lesznek előadások, ahol személyesen is jelen lesz, akkor ismét lehet majd beszélgetni vele, kérdezni tőle a darabbal kapcsolatban is. Egyébként nagyon érdekes íróval találkozni, főleg ilyen témájú dolgoknál, hiszen ő jelenleg is jön-megy, és gyűjti a tapasztalatokat. A napi élet, a napi politika pedig minden kilométerkőnél szembenéz velünk, ettől válik a dolog nagyon elevenné és élővé.

- Mennyire befolyásolta a munkát, a várakozásaitokat az előadás külföldi visszhangja?

F. Cs.: - Ezzel nem akartam foglalkozni. Az én feladatom, hogy tető alá hozzam az előadást. Aztán a néző úgyis maga dönti el, hogy tetszett-e neki, amit látott.

- Milyen a magyar közönség reakciója?

P. Zs.: - Szerencsére van érdeklődés a darab iránt, és ez egészen kedves szituációkban mutatkozik meg. Például a bemutató környékén történt, hogy egy délután éppen próbáltunk, amikor bejött egy kis idős hölgy, volt vagy hetven-nyolcvan éves, és kérdezte, hogy lesz-e itt valamilyen előadás, mert a repülőtéren hallotta valakitől, mikor megérkezett Izraelből. Mi mondtuk, hogy lesz, és ő tényleg eljött este, egyedül, megnézni az előadást, mi pedig boldogok voltunk, hogy itt van, és hírét viszi.

- Meddig marad műsoron a darab?

F. Cs.: Azt tervezzük, ősztől tovább játszuk. Ez egy út, amin elindul az ember, de előre nem lehet tudni, hogy milyen hosszú lesz. Mi nem vagyunk profitorientált színház, szerelemből csináljuk. Addig dolgozunk, amíg szeretjük ezt a darabot, és ameddig azt látjuk, hogy van értelme, hogy van érdeklődés és a nézők is szeretik. Fontos az is, hogy most van műsoron először Tuvia darab Magyarországon, ezáltal ennek van egyfajta küldetése, hogy felhívjuk más, színházzal foglalkozó ember - szakmabeli és a néző - figyelmét erre a kortárs szerzőre és színházcsináló emberre.

- Mivel kortárs darabról van szó, így talán nem kellett sokat frissíteni rajta. Térben mennyire kellett aktualizálni?

P. Zs.: - Ami ebben aktuális, az sajnos mindenütt aktuális. Ez hátborzongató. Szörnyű, hogy ide jutottunk, és ez nem magyar jelenség. Én negyvenötben születtem, és azt gondoltam a szüleim, nagyszüleim idejében történtekről, hogy ezek soha nem térhetnek vissza. És amikor bizonyos bakancsok újra elkezdenek menetelni a pesti utcán, vagy bizonyos megrázó eseményekről hallunk újra és újra, akkor még a fiatalok is megdöbbennek. De itt van a mi korosztályunk, amely már azt hitte, hogy túl van ezen, és aztán kiderül, hogy nem. Mindegy, hogy ez terrorizmus, neonácizmus, vagy csak egy bolondéria, ami életveszélyes. Nekem pontosan azért nagy megtiszteltetés ebben a darabban részt vennem, mert egy kicsit része lehetek annak, hogy rádöbbenjünk: "úristen, milyen emberek vannak". Mint például Zbrodzka, az a karakter, akit én játszom: egy kis csinosnak mondható, slampos nő, aki közben egy szörnyeteg.

- Elhangzanak bizonyos - magyar vonatkozású - szövegek, amelyek eredetileg nem voltak benne az előadásban. Miért alakult ez így?

F. Cs.: - Tuvia járt Lódzban, Lengyelországban, ahol a darab játszódik, és fotózott antiszemita graffitiket, amiket a New York-i és a lengyel előadásokon vetítésszerűen, projektorral bejátszottak. De mivel tisztában volt a magyar politikai helyzettel, azt javasolta, hogy inkább olyan szélsőjobboldali, bugyuta szövegeket illesszük a darabba, amikkel fórumokon és nyilatkozatokban nap mint nap találkozhatunk. Amit Tuvia csinál, az politikai színház. Ennek nagyon fontos feladata, hogy a fikció mellett ott legyen a dokumentumszerű valóság - csak ki kell nyúlnunk, és megérinthetjük.

Az előadás július 25-én, 27-én és 28-án este fél kilenckor megtekinthető a Tűzraktérben (Budapest, Hegedű utca 3.)



Zsidó botránydarab a Tűzraktérben: Maria, Mengele és a mormonok
http://hvg.hu/kultura/20100531_zsido_botranydarab_tuzrakter

2010. május 31., hétfő, 18:18 • Utolsó frissítés: 2010. június 02., szerda, 14:41

Szerző: hvg.hu
A hét végén Budapesten, a Tűzraktér független művészeti központban – több elvetélt magyarországi próbálkozás után – bemutatták Tuvia Tenenbom, a The Jewish Theater of New York alapítójának Az utolsó zsidó Európában című színdarabját. A közönség nagy része lelkesen tapsolt, akadtak, akiknek kifejezetten nem tetszett a darab; közömbös azonban senki sem maradt – ami általában jellemző a New York-i Zsidó Színház előadásaira.

New York City és New York állam egyetlen angol nyelvű zsidó színházának honlapján Énekelj és lőj címmel előzetes videó hívja fel a figyelmet egy, a közeljövőre tervezett bemutatóra, a Gáza című musicalre. A videón figyelmeztető szöveg olvasható: akiket érzékenységükben sértene a felvétel második része (amelyben muszlim radikálisok falhoz állított embereket lőnek szitává géppisztollyal), nyomják meg a stop vagy az exit gombot.

Egy színházi előadáson, amely közben még szünetet sem tartanak, ilyen gomb persze nincs. (Hacsak nam számítjuk annak, hogy a harmadik – szabadtéri – előadást félórai játék után a zivatar elmosta. A pesti közönség azonban – ígéri Tuvia Tenenbom és a magyarországi társrendező, Formanek Csaba – kárpótolva lesz júniusban, illetve augusztusban, legalább tíz újabb előadással.)

Nincs azon semmi csodálkozni való, ha nem mindenkinek tetszenek az olyan darabok, amelyeknek sokan már a címüktől sokkot kapnak (Adolf Eichmann naplója, Szerelmes levelek Adolf Hitlerhez, Kóser zsidó lányokat szeretne Krakkóban? Tárcsázza a 93-ast!, Az öngyilkos merénylő, Az utolsó szűz). A most, a Tűzraktérben a Salto Mor(t)ale társulat és a Radikális Szabadidő Színház által színre vitt, a lengyelországi Łódźban játszódó darab ellen az amerikai lengyel külképviseletek már a New York-i ősbemutató előtt erőteljesen tiltakoztak, amiért a színház falára kivetített falfirkák, úgymond, azt a benyomást keltik, "mintha a lengyelek antiszemiták volnának". Pedig a łódźi graffitik nagyon is valóságosak voltak – maga a szerző, Tuvia Tenenbom fotózta őket Łódźban. De nem voltak légből kapottak azok a bekiabálások sem, amelyekkel egy hátsó ablakból két kopaszra nyírt színész zavarta meg időnként a tűzraktéri előadást ("Elég volt a zsidó elnyomásból!", "Magyarország a magyaroké!", illetve – végtére is a darab Lengyelországban játszódik - "Lengyelország a lengyeleké!")

A darabban, amelyet a Tűzraktérben a májusi Művészettel a diszkrimináció ellen program fő attrakciójaként tűztek műsorra, éppen esküvőre készülnek. A menyasszony, a táncosnő Maria (Szabó Emese) apja, Jocka papa, antiszemita pap (Csák György), az általa alapított Krisztusban Megfeszített Krisztus Egyház lelkipásztora, aki határozottan rendreutasítja a feleségét, a łódźi hentest, amikor azt mondja: úgy tudja, Jézus zsidó volt. A hentes örömanya, Żbrodzka (Pálos Zuzsa) éppen úgy hullákat trancsíroz, mint Josefnek, a könyvelő kérőnek (Jávor Bence) az apja, a kórboncnok Kweczke doktor (Gábor Péter Yeti). A két trancsírozó össze is jár.

Két nappal a tervezett esküvő előtt a menyasszony egy diszkóban találkozik John Jay Smithszel, a fiatal mormonnal (Ilyés Lénárd), aki azért érkezett Łódźba, hogy halott zsidókat írjon össze, akiket a mormon egyház majd utólag megkeresztel, hogy legalább halálukban üdvözülhessenek. Josef és menyasszonya úgy tudják, a fiatal könyvelő nem azért van körülmetélve, mert zsidó, hanem csupán, mivel az apja kórboncnok, aki “szeret nyiszálni”, és annak idején a kisfián is gyakorolt. De sosem lehet tudni – a fiatal mormon, aki belehabarodik a lányba, még az esküvő előtt be akarja bizonyítani a vőlegény zsidóságát – ha ugyanis erre fényderülne, a lány nem menne hozzá, sőt lehet, hogy őt választaná, és elmenne vele Amerikába.

A mormonok kutakodása végül nem várt eredményekkel jár: A rejtőzködő zsidónak hitt kórboncnokról, és fiáról, a fiatal könyvelőről nemcsak az derül ki, hogy nem zsidók, hanem az is, hogy nácik; s nem hiába hívják Josefnek őket: Josef Mengelének, az auschwitzi orvosnak a fia, illetve unokája ők. Az antiszemita pap lányáról viszont az derül ki, hogy zsidó. Egy pillanatig a zsidóságától “megszabadult” Josef boldogan rohanna Mariájához, Maria pedig, zsidóságának tudatában, Josefhez – ám egy zsidó lány és egy náci fiatalember éppoly kevéssé lehetnek egymáséi, mint egy antiszemita lány és egy zsidó ifjú. Minden a feje tetejére áll, senki sem az, akinek gondolta magát. Az identitás-tragikomédia véget ért. Azazhogy csak majdnem: a mindentudó mormonok ugyanis slusszpoénként még egy megdöbbentő dolgot kiderítenek.

A darabban a párbeszédek olykor meglepőek, de – ilyen a világ – mindvégig realisztikusak, az egész, együtt, mégis tökéletesen abszurd – ami pontosan megfelel a színházát 1994-ben alapító Tuvia Tenenbom szándékainak. Szerinte ugyanis a valóság is éppen ilyen. Belülről tekintve, részleteiben tragikus és borzalmas, kívülről szemlélve és sűrítve abszurd és csupa komikum. Tuvia Tenenbom darabjai tudatosan szakítanak a zsidó színháznak mind a Hegedűs a háztetőn című darabbal fémjelzett, szerinte giccses tradíciójával, mind a purimi örömködő zsidó színházi tradícióval, és valóságos zsidó, illetve antiszemita beszédmódokat szerepeltetnek a színpadon, egészen az olyan – e darabban is elhangzott – mondatokig, mint hogy „a zsidók ürüléket esznek” (ahogyan "a homokosok vizeletet isznak", illetve, hogy "ezt mindenki tudja").

"Ha az ellenségednek vége, neked is véged" - mondja Tuvia Tenenbom, aki tel-avivi ultraortodox zsidók között született, nőtt fel és tanult teológiát. Szerinte éppen ez a paradoxon élteti a zsidóságot (ahogyan a kereszténységet és az iszlámot is). Az Ószövetséget héberül, a Talmudot arámiul, a Koránt pedig arabul olvasó Tenenbom szerint nemcsak megértés nincs a három ábrahámi vallás között, de még jó fordítások sem léteznek. Ebből persze szerinte nem az következzik, hogy nem kell fordítani, hanem annak belátása, hogy minden fordítás külön életet él – így most Az utolsó zsidó Európában című, Kepes János készítette fordítás is. Ahogyan most a Tűzraktérben is önálló életre kelt a Lengyelországban játszódó New York-i darab.
GERLÓCZY FERENC

Kultúrmisszió rockbandák otthonában
KISALFOLD.HU 2010.05.20. 10:09 http://www.kisalfold.hu/soproni_hirek/kulturmisszio_rockbandak_otthonaban/2159065/

Sopron - Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas költő-írót hívták díszvendégül a Hangárba, amely dübörgő együttesek fellépőhelyszíneként ismert.

Ezúttal színházi előadásnak adott otthont.

– Baráti szálak fűznek az ELTE Egyetemi Színpadához, a Radikális Szabadidő Színházhoz, hiszen korábban magam is szerepeltem a társulatban – mondta az előzményekről Szűcs-Szabó Máté soproni fiatal kultúrmisszionárius, az est főszervezője. – Ezért is gondoltam arra, hogy a helyi ifjúság egyik kedvenc helyén kellene fellépniük. A Hangárban most játszott, s az elmúlt években több díjjal is kitüntetett Zsiráfivóhely című előadásuk gerincét a Sopronban élő Rakovszky Zsuzsa Kossuth-díjas írónő versei adták. Formanek Csaba rendező kiváló példát adott arról, hogyan lehet a XXI. századi fiataloknak élményteli, alternatív színházat csinálni. Ősszel szeretném folytatni ilyen vonatkozású szervezőmunkámat. Célom, hogy a soproni ifjúság előtt még nagyobb teret kapjon ez az izgalmas műfaj.
A budapesti társulat Rakovszky-versek ihlette – s Formanek Csaba rendezte – előadásának egy jelenete. Fotó: Magasi
– Nagyon örültem a meghívásnak. Annak is, hogy minden ülőhely foglalt volt a Hangárban, ahol még, bevallom, sosem jártam –nyilatkozta portálunknak Rakovszky Zsuzsa. – Azt hittem, versmondó est lesz, ezért meglepett, hogy mennyire fiatalos, lendületes, igazi színházi előadásnak lehettem részese. Boldog voltam, hogy a verseim inspirálta mesés történet keretében fiatalok adták elő műveimet az ugyancsak fiatalokból álló közönségnek, s mindez lelkes fogadtatásban részesült. Az előadást sok más vidéki helyszínen is bemutatták. Műsoruk után jóízű beszélgetés során ismerhettem meg a budapesti egyetemi társulat törekvéseit, munkásságát – zárta Rakovszky Zsuzsa, aki lassan befejezi legújabb regényét, s Tallér Zsófia zeneszerző leendő operájához ír librettót.



RADIKÁLIS-RIPORTFILM


Radikális-riportfilm (2009) from Formanek István on Vimeo.

interjú a Radikálissal a zartkor.hu-n




Brutus a Kultúrházban

Mit tehet ma Magyarországon egy tehetséges, elhivatott, ám a húsosfazéktól messze táborozó színházi csapat? Hogyan tudnak érvényesülni egy olyan passzív befogadói közegben, mint a magyar kulturális élet? Többek közt erről beszélgettünk a Radikális Szabadidő Színház alkotóival: Formanek Csaba társulat-vezetővel és Pokorny Szilárd színésszel. >>

A Színváltások 3. fesztiválon nálunk járt a Kultúrház! Interjúk, részletek az előadásból >>
Kosztolánczi Béla kiváló fotói ugyanezen előadásról >>




Süti a Kanizsa TV-ben

A Kanizsa TV június 24-ei K'arc című műsorának témája - Hofi Géza mellett - a Radikális Szabadidő Színház Brutus című előadása volt, melyet áprilisban Nagykanizsán is megtekinthetettek az érdeklődők. Interjú Sütivel és részletek a kanizsai Brutusból, itt:
http://www.kanizsatv.hu/pages/video.php?hidvideo=karc

Sajnos a műsor már nincs a linken, egyelőre maradnak a fotók...









A Brutusról a Klub Rádióban!


Az április 15-ei Kultúrtipp című műsorban Balog József kérdezte Formanek Csabát a Fringe-díj kapcsán a társulat munkájáról, a Brutusról és a jövőről.

Hallgasd meg a műsort!
(Az interjú az 1. rész végén és a 2. rész elején található):

1. rész: http://klubradio.hu/klubmp3/klub20080415-195812
2. rész: http://klubradio.hu/klubmp3/klub20080415-202807




Radikális a FixTV-ben

A tegnap esti Vastaps című műsorban a riporter Móga Piroskát és Formanek Csabát faggatta a Fringe-s fellépésről, a Brutusról, a társulatról, és az "alternatív életformáról".
Az adást utólag is megnézheted a neten, itt: http://vastaps.worki.hu/videok/4



Színváltások sajtóanyag

Hosszú évek óta nem történt valódi kísérlet arra, hogy az egykor legendás Egyetemi Színpad újraéledjen. Tavaly novemberben a Színváltások fesztivált azért hoztuk létre, hogy az 50 éves jubileum egyúttal egy új időszámítás kezdete is legyen. Az összefogás szimbolikus is volt: az ELTE rektora, Hudecz Ferenc mellett védnökként Jordán Tamás is kezdeményezésünk mögé állt.

És most itt a második forduló: újabb három nap a Sirályban, amikor kipróbáljuk, milyen lenne, ha létezne ma az Egyetemi Színpad. Ami azonban nem hívható életre légüres térben, sem pedig zártkörűen. Látnunk és láttatnunk kell, kik azok, akik az egyetemi színjátszást ma ténylegesen gyakorolják. És hogy hogyan teszik ezt, mit képviselnek, mit gondolnak a világról, saját magukról. A feltámasztandó Egyetemi Színpadnak olyan helynek kell lennie, ahol megtanulunk beszélni közös dolgainkról, és megtanuljuk együtt intézni azokat; ahol a jövő értelmisége minden tekintetben felkészülhet arra, amit hamarosan vagy máris a társadalomban kell elvégeznie.

A Színváltások erről az alkotó párbeszédről szól. És nem díjak odaítéléséről, vagy szakmai vélemények kicsikarásáról. Mi, akik az ELTÉ-n évek óta színházi csoportokat vezetünk, felismertük annak szükségességét, hogy összegyűjtsük mindazokat, akik intézményi, korosztályi vagy szellemi kötődésük révén ide sorolhatók, és kitartó munkával hozzák létre együtteseiket, színvonalas produkcióikat.

Mindennek feltérképezése egy-két fesztivál során nem sikerülhet. Valójában egy folyamatosan működő intézmény feladata lenne ez. Amíg ilyen nincs: fesztiválozunk, „színváltókként” mi is az alternatív kultúra jelmezeit öltjük magunkra, és várjuk, hogy végre valódi néven nevezhessük magunkat.

A Színváltások 2. programjában 6 színházi csoport, 3 filmes műhely, 3 zenekar, 2 irodalmi kör és 1 fotográfus mutatkozik be munkáival. Vendégül látjuk a veszprémi Feleselők Színpadot és a debreceni KonzervArtaudriumot,akik évek óta az egyetemi színjátszás élvonalát képviselik. Tavalyi előadásaik ismételése mellett új bemutatókkal jelentkezik két ELTÉ-s csoport (Ars Gaudendi Gratia, Radikális Szabadidő Színház), és itt lesznek még a különböző egyetemi társulatokban már bizonyított „veterán” színjátszók új formációi (Kvázi Kollektíva, Münchhausen báró utazó színháza). Az ingyenesen látogatható fesztiválon a közönség találkozhat abszurd drámával, varietével, mozgás- és vizuális színházzal, komédiával, világirodalmi kollázzsal és interaktív felolvasóesttel. A színházi események mellett rövidfilmek, rock- és jazz koncertek színesítik a programot, és kínálnak betekintést a társművészetekbe. A kaposvári Hernyák Kristóf Járt ösvények című fotókiállítása is megtekinthető lesz a helyszínen.

A fesztiválról ismét online napló készül lelkes egyetemisták tollából. (http://szinvaltasok.blogspot.com/)

A rendezvényt az ELTE EHÖK, az ELTE Rektori Hivatala és a Városi Színház támogatja.

Részletes program>>

A szervezők nevében:

Formanek Csaba
Radikális Szabadidő Színház
formanek.csaba@gmail.com
70/317-80-55