Kritikák

A kivonuló lelket szabadsága kötözi meg
A Gépnarancs kritikája a Prospero könyvtára című előadásunkról

fotó: Görög László

A Radikális Szabadidő Színház múlt heti bemutatója a különleges helyszínválasztással és a kiváló karakterábrázolásokkal méltó tartalommal töltötte meg az Egyetemi Könyvtár tudástól porosodó terét.

A társulat legújabb darabja egyfajta Shakespeare-adaptáció, abból is a nehezebb fajta: előzmény. A Vihar előtörténetét megalkotni csak látszólag egyszerű. A lélektusák, a szabadság és kötöttség közt ficánkoló lélek belső és külső harcait különösen összetetté teszi az a tény, hogy a világból (szimbolikusan) kivonuló Prospero (Csák György) maga Milánó ura.

Shakespeare, Marcus Aurelius, Vörösmarty Mihály és Katona József műveinek értő fölhasználásával olyan előadás született, amely a színészi átéltségből következően rendkívül expresszív, emellett az eredeti Vihar kapcsán is arcul ütő összefüggéseket fed föl az emberi lélekkel kapcsolatban. A cikk folytatása a Gépnarancson >>

Rémálom a Szerb utcában
A Gépnarancs kritikája az új Oberon világairól

"A harmadik szint az álmok világa. Ebbe mindenki vérmérsékletétől függően jut el, ha kell egyszerűen álomba szenderedik egy kanapén, ha kell – az élményt fokozandó – egyéb szereket is bevet az ügy érdekében, legyen az az alkohol erősebb formája (whisky, vodka), vagy amfetaminos szemcsepp. Az ekkor megnyíló világban együtt szerepelnek tündérek, manók és emberek, egymással incselkedve, egymás életébe és történetébe beleszólva. Összefonódik valódi és képzelt, valóság és fikció mind a szereplők találkozásának, mint a történet folyásának szintjén." >>


Bakeliten forgó előadások
Tóth Réka Ágnes a Mizantrópról - Belgák Fesztiválja

"Mizantrópokról mindent vagy semmit, a Radikális Szabadidő Színház a mindent választotta: az egész drámát bemutatva beszél a költözés, a menni vagy maradni problematikájáról, dilemmájáról. A Tűzraktér télen kialakuló helyzete kapcsán született meg az előadás, a korrupt és álarcot viselő társadalmi rendnek fityiszt mutatva, vagy inkább fügét, de túl nagyot akar az előadás mondani mindezzel, a dramaturgiai változásokkal és változtatásokkal együtt nem áll össze a végén a kép. Pedig karakteres figurákat hoz az előadás, a buli-démonná avanzsált Celiméne-t, akit Kőműves Csilla játszott vagy a magát szolidan visszatartó, lírikusan enyelgő majd a visszájára forduló Oronte-ot (Formanek Csaba), de a két felvonásnyi idő alatt elnyúlik a dráma, mint egy szétmálló pamutfonál.

Váltakozó ritmussal szaggat a történet és építi fel Celiméne kanapéja körül a világot: sörös üvegekből, lerúgott magas sarkúkból, összekevert levelekből és cigaretta füstből. Bakelit lemezek szólnak a Bakelitban, forog Cseh Tamás és a Da-da-da, széles sávú skálán mozognak az előadás színei és fonákjai, s a menni vagy maradni, az elfogadni vagy tiltakozni problémája valójában. Minden mismásolt panamázást, konyakkal megvásárolt határozatot és álarcként fent tartott szerelmet, amely csak kompromisszum lehet, mint Éliante esetében…

A kérdések a levegőben maradnak, Alceste elmegy, de velünk, mi lesz? A Tűzraktérnek vajon hol lesz majd lakóhelye, ha nem maradhatunk? Vagy a belgáknak? Ezeket a kérdéseket teszi fel a fesztivál is, akinek nincs helye máshol játszani, akiket máshová nem hívnak meg, akikre máshol nem kíváncsiak, s ők csak játszanak, azok hová?" >>


Az elbeszélés nehézségei
Jászay Tamás a Mizantrópról - Belgák Színjátszó Fesztiválja 2011 / Bakelit Multi Art Center

"Ott van például a Radikális Szabadidő Színház ambiciózus vállalkozása, a Molière-t átíró Mizantróp, avagy menni vagy maradni… című előadás. Formanek Csaba rendezése a bezárásra ítélt Tűzraktér körüli rendezetlen helyzetre kívánt rárímelni, ehelyett azonban csapata tagjai lelkesen, ám korántsem egységes színvonalon „pusztán” eljátszották az embergyűlölő históriáját. A meghökkentő dramaturgiai beavatkozások (mint például az Arsinoé és Célimène közé fikcionált erotikus szál, vagy az elkeveredett levelek körüli bizonytalanság feloldása) mintha kiigazítanák az eredeti művet, ám ezeknél erősebb élmény marad a játszók teremtette világ hibái ellenére is következetes és rokonszenves felépítése." >>

Nadrágba bújt dilemma
Selmeczi Bea a Mizantrópról a Vasárnapi Hírekben

"Érdekes összevetni az előadást a Katona József Színház Mizantrópjával, ahol profi színészek korrektül eljátsszák a darabot, de náluk maga a komédia elsikkad, és ezáltal a vergődés, a kalitkába zártság érzése is sokat veszít erejéből. A Tűzraktér színészgárdája időnként téveszt, néha kiesnek a szerepükből és hamisan szólalnak meg, színpadi jelenlétük mégis emberi, mert karaktereik belőlünk születtek, problémáik a mieink." >>


Mi történt Sütivel?
Mini-a-túrák IV; Fekete képek / Trafó - Revizor Online, 2010.12.22.

"Meg kell hagyni viszont, hogy Formanekék profikat megszégyenítő bátorsággal nyúltak e mai témához, darabjuk több reflexiót tartalmaz a jelenre, mint egy átlagos kőszínház teljes évada. Helyzetelemzésük, látleletük mindazonáltal nem tűnik koncepciózusnak: mindennek megmutatják a színét és fonákját, nem esve ki a semleges szerepből, kerülve az állásfoglalást, miközben humorral és megértéssel bocsátják közszemlére gyarló kisemberi esendőségeinket.

Aztán egy ponton elkezdenek összegabalyodni a szálak: a fiktív történetecskék kilépnek zártságukból, ahogy a színészek is elhagyják helyüket, és máshol, mások mellett telepednek le, majd reakcióba lépnek egymással, minek betetőzéseként az egyre inkább elhatalmasodó egyéni őrület – kissé túlpoentírozott és feleslegesen hosszú mozgásszínházi képekben bemutatva – mindent felülíró össznépi diliházba csap át. Magyarország – zártosztály: állhatna az utolsó kimerevített tabló képaláírásaként. " >>


Közösségi pozitív
Nyulassy Attila kritikája az Oberon világairól a 7ora7.hu-n

"Itt, a Tűzraktérben pedig abszolút autentikus helye is van a produkciónak – másnak talán nem is lehetne ennyire. Hiszen egy közösségi teret arra használnak, amire való: a közösséggel foglalkoznak benne. Ritkaság az ilyen, és bőséggel van miről beszélni – kezdve onnan, hogy a színház értünk van, a miénk, és arra való, hogy foglalkozzon velünk, mi meg ővele. Ezzel a színházzal tényleg érdemes foglalkozni." >>


Mezítlábas Robin pajtások
Oberon világai - VIII. Nemzetközi Egyetemi Színházi Fesztivál / Janus Egyetemi Színház, EKF 2010
2010. nov. 11., Revizor Online

"A budapesti Radikális Szabadidő Színház Shakespeare-olvasata, az Oberon világai kétségkívül a fesztivál egyik legmerészebb és tán legérettebbnek bizonyuló előadása volt. Formanek Csaba rendezése kétórás szabad, mégis jól ki- és összedolgozott asszociációlánc a Szentivánéji álom nyomán. Egy olyan kollektív alkotás, amely – mindkét halmazból merítve egy jó adagnyit – merészen keveri, húzza, toldja meg a kiindulópontként szolgáló darabot a fiatalok saját, shakespeare-i helyzetekre rímelő életmozzanataival." >>


Törékeny Oberon
Weiner Sennyey Tibor az Oberon világai premierjéről az Irodalmi Jelenben

"Kik ezek? Honnan veszik ezek a fiatalok a bátorságot, hogy csak úgy a nagy és zseniális és megkerülhetetlen Shakespeare mester fundamentális alapműveit a kedvükre értelmezzék, át- és beemeljék napjaink világába, össze-vissza kuszálják, addig, amíg úgy szólal meg Oberon és úgy  szikrázik Titánia, ahogy sehol másutt? Hogy merészelnek négy Pukkot is egyszerre játszatni? S különösképpen: hogyan merészelnek viccet csinálni, mondjuk a magyar költészet alapműveiből vagy a hazafias zászlórázásból? Hogyan? Hát bizony őszinte játékkal. Ma, Budapesten a Radikális Szabadidő Színház fiataljai semmi mást nem csinálnak, semmi különöset, csak őszinte színházat. És ez éppen elég." >>

„A kozmosz féregjáratain át”
Gervai Gábor elemzése a Zsiráfivóhelyről

"Mégis, az álom a rendezővel, színészekkel, Balim-bo Baruval közös álmunk, a szerelem a mi szerelmünk, a vadászok és a vadak is mi vagyunk, mint ahogy az ezt irányító ösztönökön és az ebből következő kiszolgáltatottságon is osztozunk, az örökös játszmákat is mi játsszuk, almákkal és börtönökkel a szánkban és az agyunkban, és ott állunk és hallgatunk halottakkal az emlékezetünkben, a megmerevedett időben elbóbiskolva, értelmezgetve, és az értelmezés egy pontján talán feladva racionalitásunk, vállaljuk a kockázatot, hogy végleg elmerülünk az esszenciában. Ezt a létélményt kínálja egy Zsiráfivóhely." >>

Zsiráfivóhely (szafari lelki síkokon, ahol a lét a tét)
Véghelyi Zoltán a Zsiráfivóhelyről

"A formák elmosódnak, mert magával ránt a felejtésre törekvő mámoros vodkásüveg örvénylő kéje. Újra a helyemen ülök a formák újra élesek. A szobrász vagy én alakultam át bábuvá. Nem tudom eldönteni a határ tündérszárny vastagságú. Kifelé menet érzem, hogy a bábukkal együtt a bennem lévő kövek is megmozdultak és átrendezték lelkem geográfiáját, hogy egy új táj születhessen, bontakozhasson ki bennem." >>


Gyros-trilógia a Thealter-en
Boldog Zoltán a Gyros 1.0-ról, valamint fotók és hanganyag

"Az apró elemek nagy színháza az ELTE-n alakult társulat előadása, és akár a Gyros darabjai, úgy álltak össze egy nagy falattá, majd egy könnyen emészthető hosszú vacsorává. Az abszurd kellékeivel, lehetetlen helyzetekkel, némi elidegenítéssel, ügyesen kihegyezett apró szituációkkal és nyelvi megoldásokkal." >>




Gyros-töredékek 1.0 - Rövidzárlat Helsingőrben egy hardverfejlesztési terv tükrében villamosmérnök szemmel
Véghelyi Zoltán reflexiója

"Ophelia (HDD) felpörög, néha vad erotikus táncot lejt a fej a tányér fölött, néha pedig lassú apró kecses mozdulatokkal él. (Félreértések elkerülése végett nem találom erotikusnak a HDD tárolókat! :-)). Mivel az információ összekavarodik ezért szegény, azt sem tudjam már hol áll a feje, megőrül. Az én történetemben ilyenkor a jó Ros és GUIL (fekete négyzet) újraindítja őket, de nem most nem ezt történik. Látja, hogy mindenki „megőrült”, de ő továbbra is próbálja beteljesíteni a küldetését kifürkészni a rendszertelepítő gondolatait. Apró jelzések, utalások érkeznek az újraindító és be/kikapcsoló gomb segítségével, de vajon ebből ki lehet találni a (Hamlet) gondolatait?" >>

Minőség felsőfokon
A Brutus Pécsett

Egyetemi szemlélődés Pécsett
Beszámoló a pécsi fesztiválról, így a Brutusról is

Még egy kritika a szegedi Brutusról
A Thealter Fesziválon voltunk!

Korrekt vagy virtuóz?
Ételift a Magyar Nemzetben

Fejet hajtok az ifjú színészek előtt
Petró János kritikája a Brutusról

Az író és a gyilkosok
Deutsh Andor kritikája a Brutusról

Balim-bo Baru: Isten apokrif álma
Zsiráfivóhely a Magyar Nemzetben

A Magyar Narancs kritikája a Brutusról
Kovács Bálint írása