(Magyar Narancs, 2008. május 22.)
Paul Foster Brutus című drámája a több díjjal (legutóbb a III. Budapesti Fringe Fesztiváléval) kitüntetett Radikális Szabadidő Színház 2008-as bemutatója. Az ELTE egyetemi színpadaként működő, hatéves múltra visszatekintő társulat kellemes meglepetést nyújt - pedig nincs könnyű dolga: egy maximum középszerű színdarab takarásában kell bemutatnia Formanek Csaba rendezőnek és a színészeknek tehetségük legjavát. Végeredményben megbirkóznak a feladattal.
Foster darabjában a drámaírástól gyakorlatilag meghibbant író próbálja úgy papírra vetni Julius Caesar és Brutus történetét, hogy ezúttal semmiképp se legyen belőle gyilkosság, vagy legalább ne Caesar legyen az áldozat. Ám saját szereplői - elméjében legalábbis, na meg a színpadon - ellenállnak, sőt rávilágítanak: ha az író megváltoztatja történetüket, megöli karakterük leglényegét is. A szereplők - a szenátus március idusán tartott gyűléséhez közeledvén - egyre készülnek a zsarnokölésre, az író meg egyre jobban beleőrül tervének kudarcába. Nos, igen - hallottunk ennél már eredetibb, sőt akár érdekesebb történetet is, horribile dictu, mélyebb mondanivalóval is szembesültünk már színházlátogatásaink folyamán.
Ám a társulat láthatólag rengeteg munkával, koncentrált figyelemmel, erős és tudatos rendezői kéz alatt figyelemre méltó - bár a kelleténél hosszabb (nem is szerepel dramaturg a színlapon) - előadást hozott létre. A színészek között olyan tehetségek csillannak fel, akikről egyértelmű: némi képzés után könnyedén felvennék a versenyt a "hivatásosokkal" is - ilyen például Zsugonits Enikő Serviliája, de Kovács Dániel is remek és sokoldalú Cassiust ad. Az ő nagyjelenete, a (társulat hagyományaihoz méltó) mozgásszínházi elemekkel átszőtt monológ önmagában is érdekes. S ha nem is mindenki nyújt egyforma teljesítményt, tehetségtelen alakítás egy sem akad. És ez nem kevés.
Kovács Bálint
Sirály, május 15.
**** alá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése