Minőség felsőfokon

Cikk a pécsi fesztiválról és a Brutusról a Pécsi Tudományegyetem lapjában

Így jellemezhetnénk a Nemzetközi Egyetemi Színházi Fesztivál harmadik napját. Nemzetközi nap volt ez javából, mert szombaton mutatkozott be a grazi, a pozsonyi és a belgrádi társulat. De nem szabad megfeledkeznünk a Radikálisokról sem, akik az ELTE-t erősítik. Az UniT előadása már az elhelyezésében is kihívást jelentett a fesztivál szervezőinek, hiszen a produkció fontos kelléke, valójában maga.

Az UniT előadása már az elhelyezésében is kihívást jelentett a fesztivál szervezőinek, hiszen a produkció fontos kelléke, valójában maga a játéktér egy hatalmas felfújható légvár. Előadásukat ezért a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának dísztermében tekinthette meg a nagyérdemű közönség. A Kedvencemberek szereplői mai fiatalok, akik görcsösen kapaszkodnak szertefoszló álmaikba, miközben kénytelenek elviselni a felelősségvállalás terhét. Tény, hogy az előadás egyetlen kreatív ötlet köré épül, a már említett légvár minden szinten való kihasználását teljesítik a színészek. Ennél többről nehezen beszélhetünk.

Számos fesztiválon járt már a pozsonyi HomoDram társulat Negyedik nővér című előadásával, és díjakkal is büszkélkedhet. Csehov Három nővére csak motívumok szintjén, erősen parafrazálva jelenik meg Janusz Glowacki vígjátékában. Ezen a fesztiválon viszont kaptak hideget-meleget egyaránt, a zsűri a részletekre is kitérve analizálta a produkciót. Valahogy nem működik a nővérek tragédiája – ezzel az érzéssel álltunk fel az előadás után, nem indokolt a címben szereplő negyedik kifejezés.

A tragikum és a komikum egyensúlyát keresték a színészek, s többnyire meg is találták. A bohócjelenet nagyszerűen sikerült, s bár a cirkusz világához nyúlni mindig veszélyes, ez az abszurditással telítődött produkció könnyedén elbírta. Ráadásul a szereplők alá-fölérendeltségi viszonyát legjobban a bohóctréfákkal lehet kifejezni. (Gondoljunk csak Stan és Panra.) Ennek a kihívásnak a színészek hullámzóan tudtak megfelelni, játékukba civil energiákat vittek, mely azonnal megbillentette a színpadi jelenlétet. A mosolygós társulat alázatosan tűrte a szakmai kritikát, ezzel bizonyítva, valóban a színház „csináláson”van a hangsúly.

A budapesti Radikális Szabadidő Színház a fesztivál egyik legerősebb produkcióját mutatta be Pécsen. Paul Foster darabját azért választotta a társulat, mert egymással akartak foglalkozni és erre alkalmas ez a darab. A térkezelése egészen különleges az előadásnak, a nézők körbe ültek, mintegy arénában érezhették magukat. Bérczes László azt mondta,hogy számára egy előadás a legelső jelenete dönti el, hogy a későbbiek érdekesek-e számára. Nos, a Brutusnak a nagyon intenzív pisztolyjelenete előre vetítette,hogy feszültséggel teli száz percnek nézünk elébe. Minden szereplő erős színészi jelenléttel járult hozzá a produkció sikeréhez, alázattal és belső energiával lép be és ott is marad. Profizmust súrolja ez a koncentráció. Ugyanakkor magának a problémának, a cselekménynek a fonala olykor elvész a néző számára, a társulat zárt egységként működik végig az előadás során, kevéssé engedi magához közel a közönséget. Erős teátrális megoldások, gyors váltások jellemzik a produkciót. Béres László tréfásan úgy fogalmazott, hogy ez a rappek fesztiválja volt, mert szinte minden előadásban egy-egy jelenet erejéig alkalmazták ezt a „szövegelési módot”. A Radikálisok ebben is a leghitelesebbet nyújtották - bár, hogy valóban szükséges volt-e, inkább ne firtassuk.

szerző: Szabó Rita

9 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ez a brutus egy olyan híg foss előadás volt, hogy hihetetlen. A rendezőt és a főszereplőt egy lapáttal agyon tudnám csapni, és még fizettünk is érte. Kritikus barátommal a lábunkat karmolásztuk, hogy vége legyen már. Majdnem röhögő görcsöt kaptam a Brutust játszó srác láttán. Egy, magát virtuóznak tetető dilettáns, ahogy maga az egész társulat. Olyan erőtlen és karcsú volt a színészi interpretáció, mint maga az előadás. Ez nem kísérleti színház, inkább vonaglás, erőlködés, megúszás.

Formanek Csaba írta...

Kedves Névtelen, szerencsére az emberek többsége és a kritikai visszajelzések sem így gondolják. Nyilván súlyos sérelmék érhették Önt a múltban, ami alapján haragja feltámadt. Reménykedünk benne, hogy nem kell újra végigszenvednie a társulat semelyik előadást, így indulatai, a lapáttal való agyoncsaás például mérséklődnek.
Üdvözlettel:
Formanek Csaba

Névtelen írta...

Sérelem nem ért, csupán dühítő számomra, miként mennek le a művészet címszavával kutyába.

Üdvözlettel: Áron

Névtelen írta...

Én nem hiszek a visszajelzéseknek, mindenki hazudik. Sőt tudomást sem szabad venni a visszajelzésekről. Ez a kényelem luxus egy társulat számára.
Inkább vegyen egy nagy fürdőt a kétségeiben. Értelmes embernek tűnik, így biztosra veszem, hogy rendszeresen denegálja saját magát.
Ne csapja be önmagát.
A kétség, mint a testnek a fájdalom, jelzi, ha valami nincs rendben.
Amennyiben válaszra méltat modortalan viselkedésem ellenére, megadom az e-mail címem: klupeck@gmail.com

Formanek Csaba írta...

Áron,

intézzük csak itt a fórumon, ami még benne van ebben a beszélgetésben. Nos, a kétségeimet megtartom magamnak, ezen nem fogok moralizálni, mert ez az igazi veszély, ebbe nem megyek bele.

Az Ön szerepe lehet a kételkedés, nekünk pedig döntéseket kell hozni és cselekedni. A továbbiakban a szimpla minősítgetések nem érdekelnek, valódi érvekre talán tudok válaszolni.
Csaba

f2br02b írta...

Á, ön volt az, kedves Áron, akinek a minősíthetetlen hozzászólását törölnöm kellett a youtube-on a Rosencrantz-trailernél.
A valódi érvek érdekelnének engem is, nem az üres cinizmus. Ha kultúrárúl beszélünk, tegyük azt kultúráltan.
Formanek István

Névtelen írta...

Kedves Formanek István,

Én is így gondolom, ha kultúráról beszélünk, tegyük azt kultúráltan, HA kultúráról beszélünk.

Ez esetben istennek hála szó sincs ilyesmiről.

Ennyi lenne a társulat, a művészet? Döntéseket hozni és cselekedni?

Kedves Csaba, értem már az elégedetlenségemet.
Mily bölcs döntés születhet úgy, ha a társulatvezetője a kétségeit magának tartogatja!?

Nos igaza van, amennyiben elhatárolódik a válaszoktól (ebbe nem megyek bele, ezen nem fogok moralizálni), úgy valóban parttalan ez a beszélgetés.

Ami pedig a "minősíthetetlen" minősítésemet illeti, azzal csupán Önöket minősítem.

Remélem lesz alkalmam egyszer személyesen megismerni Önt. Érdekes esete az Önálltatásnak.
Le merem fogadni, hogy Ön is erős tagja a mai nonkonformista művész elegynek, mely egyfajta intellektus mögött rejtőzködve "jó hangulatban" álmodja meg igen fantáziadús látvány színházát.

Csak remélni tudom, hogy megjegyzéseimet csak látszólag hárítja, és valójában "visszajelzésnek" veszi, amennyiben a kétségeit magának tartja meg.

Önnél csak én szeretném jobban, hogy egy nap ez a Radikális Szabadidős társulat vagy klónjai olyat mutatnak ennek a haldokló világnak, hogy aznap és még utána nagyon sok napig érdemes lesz kezelni és nem lekezelni a színházunkat.

2009-ben esélyt adok magamnak ismét a csalódásra, de remélem ezúttal más irányú csalódás ér nézvén egy "radikális" előadást.

f2br02b írta...

Az a baj, Áron, hogy írásaiból az sem derül ki, hogy egyáltalán valóban látta-e a Brutust, vagy esetleg bármi mást. Egyetlen konkrétum, amit említ, hogy játszott benne egy Brutus nevű szereplő. Ezt azért nem nehéz kitalálni.
Amíg így úgy minősít, hogy nem mond konkrétumokra hivatkozva érveket, addig minden szava üres beszéd marad, csupa cinizmus, az arctalanság homályából.

Formanek Csaba írta...

Nos, továbbra sem hallunk semmi konkrétat, továbbra is csak a levegőben lógó jelzők, szavakba való belekötések, melyekből sok-sok fórumon olvastam már sokat-sokat.

Apropó, ha Ön a kétségeimre kíváncsi, ajánlom saját blogoldalamon jónéhány bejegyzést, melyek a Brutus készülése közben afféle munkanaplóként születtek. http://formanek.blogspot.com/search/label/Brutus

Itt legalábbis én megtettem pár valódi fölvetést, talán - így utólag - Ön helyett is. Mindezekről persze a próbákon is sokat beszélgettünk. De elolvashatja itt a honlapon is azt a pár kritikát, ami előadásunkról született. Segítsen hát megértenem, mi baja volt az előadással. Akkor figyelembe tudom venni ezt a virtuális ellenkezést. Az eddigiek alapján azonban csupán egy kellemetlenkedő figurának tűnik, erre pedig sem időm, sem kedvem. Amennyiben nem kapok végre használható, az előadásról szóló igazi felvetést, nem fogom közzétenni a bejegyzését. Nem látom sok értelmét általánosságokban beszélni a semmiről. Ön eddig ezt tette.

Lássuk a medvét, vagy inkább maradjon csöndben, titokban, lelkében kést rejtegve.