Fotók: Takács Gergely
Az október 16-dikai Új Oberon-előadásunk kritikája a Gépnarancson:
RÉMÁLOM A SZERB UTCÁBAN
Vajon Oberon álmodik minket, vagy mi álmodjuk Oberont?
Fontos az önazonosság, az összeszedettség, mert csak ezek birtokában vagyunk képesek irányítani önmagunkat és azt a roppant apró szeletkét, amit létünkből kezünkbe adott a sors. Egy álomnál azonban más a helyzet. Szerencsés az, aki álmait is kontrollálni képes. Ellenkező esetben ugyanis egyszerre belecsöppen a káoszba, saját bőrén érzi egy olyan fölső erő irányítását, mely alól szabadulna, de képtelen.
Ilyen helyzetbe kerül Attila, az Oberon világai című darab főhőse (arról, hogy valóban főhős-e később lesz szó), s egy éjszaka alatt váltja egymást a színen őrület, a józanság illúziója és maga a színház.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése