Színváltások. A cím is magában hordozza a bizakodást, reményt, hogy igenis sikerül átadni valamit ez alatt a négy nap alatt az odalátogatóknak. A művészet szeretetét, támogatását, befogadását. Mondhatni teljes sikert értek el a fesztivál létrehozói. Bebizonyosodott, hogy vannak olyan tehetséges emberek, akik miatt érdemes színházba járni, akiknek szükségük lenne az Egyetemi Színpad újjáéledésére. Nemcsak azoknak, akik „játszanának”, hanem a fiatal értelmiségieknek is. Létrejöttében nem kételkedem. Fesztiválnaplónk blogírói értékelik a 4 napot>>
Egyetemi színpadunk Színváltásáról
Színváltások. A cím is magában hordozza a bizakodást, reményt, hogy igenis sikerül átadni valamit ez alatt a négy nap alatt az odalátogatóknak. A művészet szeretetét, támogatását, befogadását. Mondhatni teljes sikert értek el a fesztivál létrehozói. Bebizonyosodott, hogy vannak olyan tehetséges emberek, akik miatt érdemes színházba járni, akiknek szükségük lenne az Egyetemi Színpad újjáéledésére. Nemcsak azoknak, akik „játszanának”, hanem a fiatal értelmiségieknek is. Létrejöttében nem kételkedem. Fesztiválnaplónk blogírói értékelik a 4 napot>>
Interjú Formanek Csabával
A fesztivál utolsó napján, a Zsiráfivóhely megismételt premierje után Formanek Csaba szervezővel készítettünk interjút. Olyan témák is szóba kerültek a késői időpontban, mint az Egyetemi Színpad jövője, a Radikális Szabadidő Színház tervei, vagy a Zsiráfivóhely című új darab, illetve azt is megtudhatjátok, hogy hogyan lehet csatlakozni a társulathoz! Olvasd el az interjút>>Fotó: Bartha Máté, http://diitdesign.uw.hu/
Kerekasztal-beszélgetés az Egyetemi Színpadról
Igazán megható pillanatnak lehettünk tanúi, amikor a "nagyok" szimbolikusan átadták a stafétabotot a jelen generációjának, és ígéretet tettek az Alapítvány elnökségi és kuratóriumi posztjainak átadására is. Most rajtunk a sor! Olvasd el beszámolónkat>>
Bognár Endre nyerte a drámaíró-pályázatot
A drámaíró-pályázat nyertesével Saliga Réka és Szabó Ildikó készített rövid interjút. Egyfelvonásos drámájának címe: Megálló. Folytatás>>
Jubileumi műsor
A jubileumi műsor 16 órakor kezdődött Hudecz Ferenc rektor úr és Jordán Tamás színművész köszöntőjével. Kiosztották a drámapályázat díjait is. Saliga Réka és Takács Nóra beszámolója>>
Zsiráfivóhely - "A világ mozdulatlan"
A Radikális színpad jellegzetességei, az árnyjátékok, a mozgásművészeti elemekkel felépített táncok és a zene különös sokszínűséget adtak az egész előadásnak. Tossenberger Tamás kritikája a Radikális Szabadidő Színház főpróbájáról>>
További képek a Zsiráfivóhely második Merlines előadásáról>>
Fotó: Batha Máté, http://diitdesign.uw.hu/
Vérnásszertartás
A színpad berendezése, a dalok és az életfonal-motívum engem az antik drámák világára emlékeztetett és valahogy az egész mű atmoszférája is ezt az érzésemet támasztotta alá. Takács Nóra a Hetényi/14 előadásáról>>
További képek a Vérnásszertartásról>>
Fotó: Zselinszky Miloslav
Egy elfeledett szentély
Pár évtizeddel ezelőtt még ez a színpad, ez a közeg jelentette a műveltség, a színjátszás, és egyáltalán a kultúra Mekkáját, az értelmiségiek, a bimbódzó klubélet egyik legrelevánsabb fórumát. Tossenberger Tamás írása Nánay István könyvének DVD-mellékletéről>>
Interjú Gyepes Krisztinával
A fesztivál során az egyik legnagyobb közönséget az Ars Gaudendi Gratia társulat Karinthy komédiái vonzották. Szabó Ildikó és Takács Nóra az előadás rendezőjével beszélgetett>>
Fotó: Bartha Máté, http://diitdesign.uw.hu/
Fotó: Bartha Máté, http://diitdesign.uw.hu/
Karinthy komédiák
Tökéletesen választotta meg a társulat, hogy mire van energiája egy csapat, vizsgaidőszak előtt álló egyetemistának, és a maximumot hozták ki a Karinthy komédiákból, és magukból is. Tossenberger Tamás és Takács Nóra írásai az Ars Gaudendi Gratia társulat előadásáról. 
Fotó: Bartha Máté, http://diitdesign.uw.hu/
Interjú Ács Tamással
Ács Tamás játéka Szilágyi Andor: A bárány megkísértése és Gogol: Az őrült naplója c. darabokban magával ragadta a megjelenteket. Szabó Ildikó és Takács Nóra interjúja>>
Fotó: Bartha Máté, http://diitdesign.uw.hu/
A kopasz énekesnő - angolul
Az angol nyelvű változatban a színészek intenzívebben játszottak, mind a testükkel, mind a hangjukkal. Saliga Réka a Tátika előadásáról>>
Fotó: Bartha Máté, http://diitdesign.uw.hu/
Egész lenni magammal
Az elmúlásról beszélt, ajtók csukódásáról, önmagunk kereséséről, arról a ritka érzésről, amikor hátsó szándék nélkül tudjuk élvezni egymás jelenlétét. Saliga Réka beszámolója a Célpont Irodalmi Alkotócsoport felolvasóestjéről>>
További képek a felolvasóestről>>
Fotó: Bartha Máté, http://diitdesign.uw.hu/
A szerelem írásjegyei (videón)
A befejezés után sokkal később, hazafelé tartva, gondolataim még mindig ezen az előadáson jártak. Egy új élményt, látványt kaptam. Szabó Ildikó írása>>
Fotó: Papp Gergő
Interatktív monodráma Veszprémből
Fesztiválnapló
Ács magával ragadó játéka elvarázsolta a nézősereget és a Sirály pincehelysége csordultik telt energiával az előadás alatt. Takács Nóra írása Az őrült naplójáról>>
Ács magával ragadó játéka elvarázsolta a nézősereget és a Sirály pincehelysége csordultik telt energiával az előadás alatt. Takács Nóra írása Az őrült naplójáról>>
Egy lelkes fiatalokból álló színtársulatot láttam, akik nagyon igyekeztek azon, hogy magukkal ragadják a nézőket és elnyerjék a tetszésüket. Szabó Ildikó kritikája a Vérrokonok-előadásról>>
További képek a Vérrokonokból>>
Fotók: Bartha Máté, http://diitdesign.uw.hu/
Meghúzott Ionesco és Hitler borbélya
Fesztiválnapló - http://szinváltások.blogspot.com/
A rendező leginkább a komédia részét helyezte előtérbe a legerősebb poénokkal, a drámai hatást pedig, ami Ionesco művében jobban kijön, mellőzte. Saliga Réka írása A kopasz énekesnőről>>
A rendező leginkább a komédia részét helyezte előtérbe a legerősebb poénokkal, a drámai hatást pedig, ami Ionesco művében jobban kijön, mellőzte. Saliga Réka írása A kopasz énekesnőről>>
Ács Tamás kétségkívül remekül alakította „a kitörni készülő vulkánt”. A hajvágás közben a nézőtér felé néztek mindketten egy pontra, mintha a közönség előtt egy tükör lenne, és abban látnák egymást. Lizanecz Judit A bárány megkísértéséről>>
Fotók: Bartha Máté, http://diitdesign.uw.hu/
Teltházakkal indultunk tegnap!
Rövid kommentárok
A Tátika Dráma Klub A kopasz énekesnő-előadása szerethető munka: a maga módján visszafogott, nem akar túl sokat, s azt pedig többé-kevésbé el is éri. Olykor igen erős színészi megvillanások, jól elhelyezett poénok. Kétségtelen, hogy mind szövegmondásban, mind színpadi mozgásban jól jönne némi képzés a csapatnak, de abszolút van itt potenciál, talán ha merészebben, játékosabban közelítenének következő darabjukhoz, még többet dolgoznának... Mint mindig, itt is azon múlik minden, lesz-e 2-3 megszállott lélek, aki űzi-hajtja majd önmagát, a színházat...
A veszprémi Feleselők Színpad két előadása igen magasra tette a lécet. Fegyelmezett és ihletett játékuk közben arra gondoltam, máris megérte megszervezni ezt a szemlét. Náluk éppen azon évek kemény és elszánt munkája látszik meg, amely a tegnapi másik két társulat számára még a jövő feladata. Ács Tamás pedig már valamikor a közelmúltban átlépte azt a határt, ami után talán még nehezebb évek várnak rá: innen, a színpadról, számára már nincs visszaút.
A Vérrokonok Csoport kétórás előadása bőségesen mérte saját idejét, kevésbé volt bőkezű a mesterséget illetően. Hihetetlenül szimpatikus emberek láthattunk, akik számára a színház még ismeretlen terep. Persze nekik is minden esélyük megvan arra, hogy odafigyeléssel, sok munkával, kutatással, fegyelemmel, a szabadság és a kifejezés zamatát majd megízlelve, akár nagyon gyors fejlődést érhessenek el. Mert elszántságuk, összetartásuk - úgy tűnik - erre érdemessé is teszi őket.
Az előadások után gondoskodtunk a kellő fesztiválhangulatról is.
Jelentem, a Színváltások fesztiválon (és bennünk) a hangulat kétségbevonhatatlan jelei
kibontakozni látszanak...
Formanek Csaba
(fotók: Bartha Máté, http://diitdesign.uw.hu/)
A Tátika Dráma Klub A kopasz énekesnő-előadása szerethető munka: a maga módján visszafogott, nem akar túl sokat, s azt pedig többé-kevésbé el is éri. Olykor igen erős színészi megvillanások, jól elhelyezett poénok. Kétségtelen, hogy mind szövegmondásban, mind színpadi mozgásban jól jönne némi képzés a csapatnak, de abszolút van itt potenciál, talán ha merészebben, játékosabban közelítenének következő darabjukhoz, még többet dolgoznának... Mint mindig, itt is azon múlik minden, lesz-e 2-3 megszállott lélek, aki űzi-hajtja majd önmagát, a színházat...
A veszprémi Feleselők Színpad két előadása igen magasra tette a lécet. Fegyelmezett és ihletett játékuk közben arra gondoltam, máris megérte megszervezni ezt a szemlét. Náluk éppen azon évek kemény és elszánt munkája látszik meg, amely a tegnapi másik két társulat számára még a jövő feladata. Ács Tamás pedig már valamikor a közelmúltban átlépte azt a határt, ami után talán még nehezebb évek várnak rá: innen, a színpadról, számára már nincs visszaút.
A Vérrokonok Csoport kétórás előadása bőségesen mérte saját idejét, kevésbé volt bőkezű a mesterséget illetően. Hihetetlenül szimpatikus emberek láthattunk, akik számára a színház még ismeretlen terep. Persze nekik is minden esélyük megvan arra, hogy odafigyeléssel, sok munkával, kutatással, fegyelemmel, a szabadság és a kifejezés zamatát majd megízlelve, akár nagyon gyors fejlődést érhessenek el. Mert elszántságuk, összetartásuk - úgy tűnik - erre érdemessé is teszi őket.
Az előadások után gondoskodtunk a kellő fesztiválhangulatról is.
Jelentem, a Színváltások fesztiválon (és bennünk) a hangulat kétségbevonhatatlan jeleikibontakozni látszanak...
Formanek Csaba
(fotók: Bartha Máté, http://diitdesign.uw.hu/)
Videóvetítések a Színváltásokon
Sirály, Hátsó szoba (Király u. 50.)
November 19. hétfő 15 óra - A szerelem írásjegyei (a Radikális Szabadidő Színház 2006-os előadása felvételről); Szereplők: Bakajsza Gábor, Éles Eszter, Formanek Csaba, Gyimesi Judit, Tr.Szabó György; Kamera: Sós Panna, Opitz Tamás; Utómunka: Mészáros Attila; Rendező: Formanek Csaba; (85 perc)
November 18. vasárnap 15 óra - Színpad a Kápolnában (a kiállításhoz készült DVD-anyag az Universitas Együttes működéséről archív anyagok felhasználásával); Szerkesztő: Nánay István; Munkatársak: Somogyi-Magyar Gréta, Czékmány Anna; (kb. 75 perc)
Interjú Ruszt Józseffel, részletek az Universitas előadásaiból, a 60-as, 70-es évekből.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet támogatásával.
November 19. hétfő 15 óra - A szerelem írásjegyei (a Radikális Szabadidő Színház 2006-os előadása felvételről); Szereplők: Bakajsza Gábor, Éles Eszter, Formanek Csaba, Gyimesi Judit, Tr.Szabó György; Kamera: Sós Panna, Opitz Tamás; Utómunka: Mészáros Attila; Rendező: Formanek Csaba; (85 perc)Az egyfelvonásos szomorúvígjáték, melynek szövege és története szintén a társulat saját alkotása, tavaly szerepelt a pécsi Egyetemi Fesztiválon, Kazinczbarcikán, valamint Szegeden, a Régi Zsinagóga őszi programjában. A pécsi előadás után lelkes kritika jelent meg róla a Magyar Hírlapban. Tavaly októberig 11 előadást élt meg. A kétkamerás, helyenként osztott képmezős felvétel, mely külön a fesztivál alkalmából került utómunka alá, hiteles és élvezhető lenyomata a sikeres előadásnak. Az előadásról bővebben>>
Az ELTE Rektori Hivatal támogatásával.
November 20. kedd 16 óra - Profán szentély (Nánay István frissen megjelent könyvének DVD-melléklete, kisebb-nagyobb részletek a régi Egyetemi Színpad műsoraiból). (kb. 120 perc)
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet támogatásával.
Beköszöntő
Színváltások
Egyetemi Színpadok Szemléje és Jubileumi Műsor
az 50 éves Egyetemi Színpad tiszteletére
50 éves az Egyetemi Színpad. Mondják úgy is: 50 éves lenne. És valóban: a régi idők Egyetemi Színpada, mely nem csak színház volt, hanem kulturális intézmény, szellemi hely, fogalom - mára már nem létezik.
Amikor ennek a fesztiválnak az ötlete felmerült bennünk, kettős célt tűztünk ki magunk elé. Egyrészt, hogy az Eötvös Lóránd Tudományegyetem berkein belül méltó módon megemlékezzünk a múltról, tisztelettel és kíváncsisággal forduljunk a régi szép idők felé. Ez azonban kevés lett volna. Hiszen ünnepelni azt is jelenti, hogy valamilyen módon azonosulunk a hagyománnyal. Nézzünk hát szembe a jelennel is, és onnan talán a múlt is gazdagabban tárul elénk! Így aztán elhatároztuk, hogy felkutatjuk az ELTÉ-n vagy annak környezetében működő színjátszó csoportokat, és egy kis fesztivál keretében együtt mutatkozunk be a közönségnek és egymásnak.
Szándékunkat az ELTE Rektori Hivatal éppúgy támogatásra érdemesnek találta, mint az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat. Az ő anyagi támogatásuk nélkül a fesztivál nem valósulhatna meg. Külön örömünkre szolgál, hogy Hudecz Ferenc rektor úr fővédnökként csatlakozott kezdeményezésünkhöz, illetve hogy Jordán Tamás védnökként szintén támogatja rendezvényünket. Külön köszönetet szeretnénk mondani mindazoknak, akik az egyetem munkatársaiként rengeteget tettek azért, hogy az elmúlt szűkös években az ELTÉ-n működhessen színjátszás, és a fesztivál szervezésében is pótolhatatlan segítséget nyújtottak.
Mindannyiunk számára meglepetés lesz, milyen állapotban is van a legendás múlttal bíró, de mára meglehetősen szétforgácsoltnak tűnő egyetemi színjátszás. Szerettünk volna országos fesztivált szervezni, erre azonban idén nem volt lehetőségünk. Így fordulhat elő, hogy néhány nagyon színvonalas munkát végző vidéki egyetemi műhely hiányzik a programból. Az elmúlt években igazán komoly eredményeket mutattak fel Pécs, Debrecen és Szeged egyetemi színházai. Ugyanakkor nagy örömmel és szeretettel köszöntjük az ugyancsak évek óta működő veszprémi Feleselők Színpadot, akik a szerény körülmények között is vállalni tudták a fellépést rendezvényünkön. A többieknek ezúton is üzenjük, hogy mindent megteszünk azért, hogy jövőre vendégül láthassuk őket a 2. Színváltások fesztiválon.
Számunkra az 50-es szám ugyanis nem valaminek a végét jelenti, hanem valaminek a kezdetét. Nem titkolt célunk, hogy a megszűnt Egyetemi Színpadot feltámasszuk. Hiszünk abban, hogy az egyetemi kultúra újra önálló fogalommá válhat. Hiszünk abban, hogy az ország legnagyobb egyeteméről most sem hiányoznak azok az értékek és azok az emberek, amelyek és akik mindennek az alapját jelenthetik. Hiszünk abban, hogy ezt a szétforgácsolt gazdagságot össze lehet és kell gyűjteni. Hiszünk abban, hogy a múlt nem múlt el, csak átalakult. Hiszünk abban, hogy mindez nem lehet sem a politikai, sem a gazdasági helyzet függvénye.
Jelen pillanatban az ELTÉ-n még nem létezik olyan hely, ami ennek a fesztiválnak otthont adhatott volna. Ezúton is köszönjük az utóbbi évek egyik legkreatívabb kezdeményezésének, a Sirály!-nak, és az azt üzemeltető Városi Színháznak, hogy fesztiválunkat befogadta.
A háromnapos Szemle során 6 színházi műhely és 1 irodalmi alkotócsoport mutatkozik be 8 produkcióval, 9 fellépéssel, 83 fellépővel. Délutánonként mindenkit várunk a videóvetítéseken, ahol a régi legendás Egyetemi Színpadról láthatunkdokumentumfilmet, részleteket a méltán híres előadásokból, illetve megtekinthető lesz a Radikális Szabadidő Színház tavalyi előadása, A szerelem írásjegyei felvételről.
A zárónapon, 21-én kerül sor a Jubileumi Műsorra a Merlin Színházban, ahol fellépnek az ELTE BTK Zenei Tanszék Vegyeskara, az Egyetemi Koncertzenekar, az ELTE Néptáncegyüttese, valamint itt kerül sor a drámaíró pályázat eredményhirdetésére, és az érdeklődők egy kerekasztal-beszélgetésen is részt vehetnek az Egyetemi Színpad múltjáról, az egyetemi színjátszás mai szerepéről. A fesztivált az 5 és fél éve működő Radikális Szabadidő Színház új bemutatója, a Rakovszky Zsuzsa-versek ihlette Zsiráfivóhely című előadás zárja.
A fesztiválról on-line napló készül a weboldalon, beszámolókkal, mini-kritikákkal, fotógalériával. A helyszíneken a fesztivál ideje alatt az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet "Színpad a kápolnában" című kiállítása is megtekinthető lesz az Universitas Együttes működéséről. Bízunk abban, hogy a Színváltások négy napja során a múltat éppúgy jobban megismerhetjük, mint ahogy közönségünket és egymást is.
Mindenkinek tartalmas időtöltést, jóleső szemlélődést és szép emlékezést kívánunk!
A fesztivál szervezői:
Főző Ágnes
ELTE EHÖK
Formanek Csaba
Radikális Szabadidő Színház
Egyetemi Színpadok Szemléje és Jubileumi Műsor
az 50 éves Egyetemi Színpad tiszteletére
50 éves az Egyetemi Színpad. Mondják úgy is: 50 éves lenne. És valóban: a régi idők Egyetemi Színpada, mely nem csak színház volt, hanem kulturális intézmény, szellemi hely, fogalom - mára már nem létezik.Amikor ennek a fesztiválnak az ötlete felmerült bennünk, kettős célt tűztünk ki magunk elé. Egyrészt, hogy az Eötvös Lóránd Tudományegyetem berkein belül méltó módon megemlékezzünk a múltról, tisztelettel és kíváncsisággal forduljunk a régi szép idők felé. Ez azonban kevés lett volna. Hiszen ünnepelni azt is jelenti, hogy valamilyen módon azonosulunk a hagyománnyal. Nézzünk hát szembe a jelennel is, és onnan talán a múlt is gazdagabban tárul elénk! Így aztán elhatároztuk, hogy felkutatjuk az ELTÉ-n vagy annak környezetében működő színjátszó csoportokat, és egy kis fesztivál keretében együtt mutatkozunk be a közönségnek és egymásnak.
Szándékunkat az ELTE Rektori Hivatal éppúgy támogatásra érdemesnek találta, mint az Egyetemi Hallgatói Önkormányzat. Az ő anyagi támogatásuk nélkül a fesztivál nem valósulhatna meg. Külön örömünkre szolgál, hogy Hudecz Ferenc rektor úr fővédnökként csatlakozott kezdeményezésünkhöz, illetve hogy Jordán Tamás védnökként szintén támogatja rendezvényünket. Külön köszönetet szeretnénk mondani mindazoknak, akik az egyetem munkatársaiként rengeteget tettek azért, hogy az elmúlt szűkös években az ELTÉ-n működhessen színjátszás, és a fesztivál szervezésében is pótolhatatlan segítséget nyújtottak.
Mindannyiunk számára meglepetés lesz, milyen állapotban is van a legendás múlttal bíró, de mára meglehetősen szétforgácsoltnak tűnő egyetemi színjátszás. Szerettünk volna országos fesztivált szervezni, erre azonban idén nem volt lehetőségünk. Így fordulhat elő, hogy néhány nagyon színvonalas munkát végző vidéki egyetemi műhely hiányzik a programból. Az elmúlt években igazán komoly eredményeket mutattak fel Pécs, Debrecen és Szeged egyetemi színházai. Ugyanakkor nagy örömmel és szeretettel köszöntjük az ugyancsak évek óta működő veszprémi Feleselők Színpadot, akik a szerény körülmények között is vállalni tudták a fellépést rendezvényünkön. A többieknek ezúton is üzenjük, hogy mindent megteszünk azért, hogy jövőre vendégül láthassuk őket a 2. Színváltások fesztiválon.
Számunkra az 50-es szám ugyanis nem valaminek a végét jelenti, hanem valaminek a kezdetét. Nem titkolt célunk, hogy a megszűnt Egyetemi Színpadot feltámasszuk. Hiszünk abban, hogy az egyetemi kultúra újra önálló fogalommá válhat. Hiszünk abban, hogy az ország legnagyobb egyeteméről most sem hiányoznak azok az értékek és azok az emberek, amelyek és akik mindennek az alapját jelenthetik. Hiszünk abban, hogy ezt a szétforgácsolt gazdagságot össze lehet és kell gyűjteni. Hiszünk abban, hogy a múlt nem múlt el, csak átalakult. Hiszünk abban, hogy mindez nem lehet sem a politikai, sem a gazdasági helyzet függvénye.
Jelen pillanatban az ELTÉ-n még nem létezik olyan hely, ami ennek a fesztiválnak otthont adhatott volna. Ezúton is köszönjük az utóbbi évek egyik legkreatívabb kezdeményezésének, a Sirály!-nak, és az azt üzemeltető Városi Színháznak, hogy fesztiválunkat befogadta.
A háromnapos Szemle során 6 színházi műhely és 1 irodalmi alkotócsoport mutatkozik be 8 produkcióval, 9 fellépéssel, 83 fellépővel. Délutánonként mindenkit várunk a videóvetítéseken, ahol a régi legendás Egyetemi Színpadról láthatunkdokumentumfilmet, részleteket a méltán híres előadásokból, illetve megtekinthető lesz a Radikális Szabadidő Színház tavalyi előadása, A szerelem írásjegyei felvételről.
A zárónapon, 21-én kerül sor a Jubileumi Műsorra a Merlin Színházban, ahol fellépnek az ELTE BTK Zenei Tanszék Vegyeskara, az Egyetemi Koncertzenekar, az ELTE Néptáncegyüttese, valamint itt kerül sor a drámaíró pályázat eredményhirdetésére, és az érdeklődők egy kerekasztal-beszélgetésen is részt vehetnek az Egyetemi Színpad múltjáról, az egyetemi színjátszás mai szerepéről. A fesztivált az 5 és fél éve működő Radikális Szabadidő Színház új bemutatója, a Rakovszky Zsuzsa-versek ihlette Zsiráfivóhely című előadás zárja.
A fesztiválról on-line napló készül a weboldalon, beszámolókkal, mini-kritikákkal, fotógalériával. A helyszíneken a fesztivál ideje alatt az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet "Színpad a kápolnában" című kiállítása is megtekinthető lesz az Universitas Együttes működéséről. Bízunk abban, hogy a Színváltások négy napja során a múltat éppúgy jobban megismerhetjük, mint ahogy közönségünket és egymást is.Mindenkinek tartalmas időtöltést, jóleső szemlélődést és szép emlékezést kívánunk!
A fesztivál szervezői:
Főző Ágnes
ELTE EHÖK
Formanek Csaba
Radikális Szabadidő Színház
Színváltások - plakát, szórólap
Az előadásokról és az alkotókról itt olvashatsz bővebben.
A plakát és a szórólap Gyimesi Judit (jjudka@freemail.hu) munkája.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)