Balim-bo Baru: Isten apokrif álma
2008. június 2. 00:00
http://www.mno.hu/portal/563879
Pethõ Tibor
Úgy tűnik, hogy a jó Isten, miután megette könnyű nyári ebédjét, s ivott hozzá egy korty bort, elszundított a lugasban, s megálmodta saját torzképét. Az alteregó egyáltalán nem rá, hanem egy közép-európai órásmesterre emlékeztetett, volt púpja, szemüvege, s a kopott zakó alól kitüremkedő pocakja. Balim-bo Barunak hívták, az álombeli történet szerint afrikai szobrászmesterként dolgozott, s egyébként pedig fehér ember volt.
Az efféle furcsaságok alvás idején, úgy tűnik, teljesen természetesek, mi több, ha Isten képzeletében megjelennek, még valóságosak is. Az immár más helyszínen működő Tűzraktérben, a Radikális Szabadidő Színház új produkciója kísérletet tesz egy alternatív teremtéstörténet bemutatására. Maga a szobrászmester szintén újra és újra elszenderül, helyesebben fogalmazva nem tudja pontosan, mikor lát álmot, s mikor van épp ébren. Problémája nyilván nem egészségügyi eredetű, inkább Szabó Lőrinc Dsuang Dszijének attitűdjével rokonítható. Balim-bo Baru (Formanek István) - [a cikkíró téved, Sütő András játssza - F.Cs.] ugyanis a megalkotott szobrok mocorgását, vitáját hallja, miközben asztalára borulva csukott szemmel próbál beletekinteni az általa teremtett valóságba. A nemcsak apokrif, hanem leginkább profán teremtéstörténet mintha a világ létezésének egy egészen új, egyedi lehetőségét kívánná elénk tárni. A mester sakkfigurái azonban nem tartják be a szabályokat, hanem saját elképzeléseik szerint kezdenek létezni, s ez némileg megkavarja magát az alkotót, de bizonyos fokig a nézőket is. A teremtmények, azaz a szereplők önálló életre kelésével helyenként szétcsúszik a darab, Rakovszky Zsuzsa elhangzó versei is ad hoc jellegűek. Más szempontból viszont érthető az egymáshoz látszólag nem kapcsolódó történettöredékek láncolata, hiszen, mint azt a befejezés is sugallja, a szobrász álmát láthatjuk végig. Pontosabban szólva: a darab egy interpretációja ez lehet. Talán az oroszlánvadász feltűntével kerül vissza a történet saját kerékvágásába, s azzal, hogy a mester önmagát is megformálja, s így megjelenik saját kreatúrái körében. Félreértés ne essék: az alak nem krisztusi, kizárólag ebben a motívumban találhatunk hasonlóságot.
Formanek rendkívül ötletes a rendezésben. Egy írásvetítő használatával, új nyelven, számtalan értelmezési lehetőséget adva magában a formában is megteremti azt az alternatív világot, amelynek szándékoltan eretnek történéseiről a darab szól. Tény és való, Istent utánozni nem könnyű, sokszor nem is sikerül. A jelen esetben viszont minden egyenetlenség, kisebb technikai malőr ellenére is érdekes, mi több, értékes kísérletnek lehetünk tanúi.
(Zsiráfivóhely. Radikális Szabadidő Színház, Tűzraktér. Rendező-dramaturg: Formanek Csaba.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése