Témánk:
 |
| Fekete Attila képe |
(anyaggyűjtés, játék és meditáció egy születendő előadáshoz)
Cervantes regényét, főhősét, figuráit egyféle asszociációs bázisként fogjuk használni, keressük a donquijote-ség mibenlétét, hasonlatokat hozunk létre, történeteket kreálunk, amelyekben valamilyen értelemben megjelennek Don Quijote lehetséges reinkarnációi. Küzdelem önmagunkban, önmagunkért, eszményekért, ideákért, a valóság legigazabb arcáért. Küzdelem, amely eleve bukásra van ítélve. Szélmalomharc. Mi hajtja mégis az embert, hogy részt vegyen ebben a harcban? Hogyan építünk eközben identitásokat, hogy építünk rögeszméket, hogyan leszünk mégis rögeszméink által hősök, kinek a szemében lehetünk hősök (lehetünk-e egyáltalán hősök), hogyan omlik össze hősiességünk, önkultuszunk, kinek vagyunk valójában fontosak. Hogyan viseljük, ha a világunk összeomlik, képesek vagyunk-e igazi énünket megtalálni, van-e egyáltalán igazi énünk, hogyan porlad szét minden az idő múlásában, a történelem kerekében, az emlékezet réseiben, és mi marad utánunk. Milyen létezésre vágyunk, és milyet tudunk beteljesíteni.
Nyilvános munkabemutató:
Zalamerenye, 2011. augusztus 16., 18 óra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése