"Ott van például a Radikális Szabadidő Színház ambiciózus vállalkozása, a Molière-t átíró
Mizantróp, avagy menni vagy maradni… című előadás. Formanek Csaba rendezése a bezárásra ítélt Tűzraktér körüli rendezetlen helyzetre kívánt rárímelni, ehelyett azonban csapata tagjai lelkesen, ám korántsem egységes színvonalon „pusztán” eljátszották az embergyűlölő históriáját. A meghökkentő dramaturgiai beavatkozások (mint például az Arsinoé és Célimène közé fikcionált erotikus szál, vagy az elkeveredett levelek körüli bizonytalanság feloldása) mintha kiigazítanák az eredeti művet, ám ezeknél erősebb élmény marad a játszók teremtette világ hibái ellenére is következetes és rokonszenves felépítése."
Jászay Tamás írása a fesztiválról a Revizor Online-on
http://www.revizoronline.com/hu/cikk/3429/belgak-szinjatszo-fesztivalja-2011-bakelit-multi-art-center
"Mizantrópokról mindent vagy semmit, a Radikális Szabadidő Színház a mindent választotta: az egész drámát bemutatva beszél a költözés, a menni vagy maradni problematikájáról, dilemmájáról. A Tűzraktér télen kialakuló helyzete kapcsán született meg az előadás, a korrupt és álarcot viselő társadalmi rendnek fityiszt mutatva, vagy inkább fügét, de túl nagyot akar az előadás mondani mindezzel, a dramaturgiai változásokkal és változtatásokkal együtt nem áll össze a végén a kép. Pedig karakteres figurákat hoz az előadás, a buli-démonná avanzsált Celiméne-t, akit Kőműves Csilla játszott vagy a magát szolidan visszatartó, lírikusan enyelgő majd a visszájára forduló Oronte-ot (Formanek Csaba), de a két felvonásnyi idő alatt elnyúlik a dráma, mint egy szétmálló pamutfonál. Váltakozó ritmussal szaggat a történet és építi fel Celiméne kanapéja körül a világot: sörös üvegekből, lerúgott magas sarkúkból, összekevert levelekből és cigaretta füstből. Bakelit lemezek szólnak a Bakelitban, forog Cseh Tamás és a Da-da-da, széles sávú skálán mozognak az előadás színei és fonákjai, s a menni vagy maradni, az elfogadni vagy tiltakozni problémája valójában. Minden mismásolt panamázást, konyakkal megvásárolt határozatot és álarcként fent tartott szerelmet, amely csak kompromisszum lehet, mint Éliante esetében…
A kérdések a levegőben maradnak, Alceste elmegy, de velünk, mi lesz? A Tűzraktérnek vajon hol lesz majd lakóhelye, ha nem maradhatunk? Vagy a belgáknak? Ezeket a kérdéseket teszi fel a fesztivál is, akinek nincs helye máshol játszani, akiket máshová nem hívnak meg, akikre máshol nem kíváncsiak, s ők csak játszanak, azok hová?"
Tóth Réka Ágnes írása a Szín-Játékoson
http://www.szin-jatekos.hu/jatekos/fesztivalok/bakeliten-forgo-eloadasok.-toth-reka-agnes-a-belgak-eloadasairol.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése